A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Gyáni Gábor: Mai várostörténeti-írásunk: teljesítmény és irányzatok
Gyáni Gábor Mai várostörténet-írásunk: teljesítmény és irányzatok A város mint történeti probléma mára kinőtte a helytörténet kereteit. Ez azonban csak a legutóbbi idők fejleménye. Egy-egy város teljes múltjára irányuló biografikus történeti áttekintés - a közelmúltig ezzel volt ugyanis azonos a várostörténet, és így a történetírás marginális ága maradt. A várostörténet-írás - ebbe a koncepcióba zárva - nem vagy alig járult hozzá a nemzeti történetkép, mint a nemzetállam adekvát öntudatának 1 a megalkotásához. Igazi funkciója a lokális identitás (lokálpatriotizmus) alátámasztásában és megerősítésében állt. Ma másként vélekedünk a várostörténet-írás szerepéről, a koncepciója is változott. Tekintsük át tehát az előzményeket. A várostörténet-írás változó funkciói Aligha mondható véletlennek, hogy a magyarországi városbiográfia-írás fénykorát a 19-20. század fordulóján élte, midőn a közösségi (nemzeti és a helyi, főként a polgárival szinonim városi) identitás történeti megalapozása égető igényként jelentkezett. Nemcsak tízkötetes magyar történelem írására vállalkoznak a millennium ünneplése nyomán a historikusok, hanem egyre szaporodnak az egy- vagy többkötetes várostörténetek is. Az utóbbi a modern polgári fejlődés ama belső szükségletének volt a jele, hogy önmagát visszamenő érvénnyel is hitelesítse, és a polgárt mintegy historizálja. Érthető, hogy a polgár és a város történeti fogalma, kivált hazánkban, ahol a 19. század derekáig a rendiség a döntő strukturális elem, nem annyira a politika, az állam, hanem a gazdaság és - az ekkor ható pozitivizmus szóhasználatnak megfelelően - a művelődés (valójában a társadalom) jelenségeire utalt. Különösen így volt ez az alföldi mezővárosokkal kapcsolatos történeti irodalomban. Ezek ugyanis - szemben a rendi kiváltságot élvező volt szabad királyi városokkal - főként gazdasági teljesítményükkel és nem jogállásukkal kelthettek érdeklődést. A városbiográfia ezzel a közelítésmódjával válhatott a nem államközpontú történetírás 1 WHITE, H. 1987. 83-104.
