A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Szabó László: A falusi és mezővárosi kisiparosság házasodási szempontjai és a nők szerepe az iparos társadalom bezáródásában
A falusi és mezővárosi kisiparosság házasodási szempontjai 325 böző jogállású, nagyságrendű és az ország eltérő vidékein fekvő településekről hozom majd adataimat és jelzem azt is: a települések, illetve ezek csoportjai típusokba sorolhatók, tehát társadalmi szempontból igencsak eltérő térségekben sok azonos jellegű közösséggel számolhatunk. Az iparosoknak a helyi társadalmakban és közösségekben elfoglalt helyét külön nem vizsgáltam, írásaimban sem részleteztem, csak beillesztettem őket a társadalom szerkezetébe. Ez egyben fel is ment a prekoncepció vádja alól. Ugyanakkor figyeltem erre a rétegre, helyzetükre s számoltam velük. Amikor az írásom elején felvetett kérdést először magamnak feltettem, kiderült, hogy bő vizsgálati anyag áll rendelkezésemre, több mint amit írásaim tartalmaznak. (A nem közölt gyűjtésekre természetesen nem hivatkozom.) 2.1. A történettudomány és a néprajz között alapvető eltérés van abban, hogy ez utóbbi az iparüzők közé sorol egy sereg olyan szaktudással rendelkező embert, akik soha nem jutottak el a céhes ipar szintjéig, mégis helyben és távoli vidékeken is mestereknek, ipari termékek mesteri színvonalú előállítóinak számítottak. 6 Például a gömöri fazekasok, cserépégetők, a korondi, révi fazekasok, egész falvak foglalkoztak mész- és szénégetéssel, jelentős fafaragó, mezőgazdasági szerszámokat előállító vagy a dunai-tiszai hajósoknak, halászoknak evezőt készítő falvakról, dinasztiákról tudunk, zsindelykészítő falvak voltak, láda- és szuszékárusok, faedénykészítők járták a fában szegényebb Alföldet, (fa)házépítők, kapufaragók kezenyomát őrzik ma is az erdélyi, felvidéki vagy nyugat-dunántúli falvak, ide sorolhatjuk a gömöri vagy Bodva-völgyi vasverő falvakat, akik bányászták és feldolgozták a vasércet, s szerszámokat szállítottak messzi vidékekre. S sorolhatnók. 7 Voltak olyan kis települések, ahol jóformán nem volt iparos, csak specialisták látták el ezt a feladatot. Ezek az ipari termékeket vásárokon vagy Báránd, 1985. 349-372.; Szabó I. - Szabó L.: A Tiszazug történeti és néprajzi kérdéseiről (XIX-XX. század). In: Uő: Néprajzi tanulmányok. Szerk. T. Bereczki I. - Gulyás É., Szolnok, 1985.; Szabó L.: A palócok társadalomnéprajza. In: Palócok II. Szerk. Bakó Ferenc, Eger, 1989. 21>1-A\ 5.; Uö: Mátészalka társadalma. 219-246. In: Mátészalka néprajza. Szerk. Ujváry Zoltán, Mátészalka, 1992.; Szabó I. - Szabó L.: Mozsgó és társközségeinek társadalma. In: Tisicum VIII., Szolnok, 1993. 325-371.; Szabó L.: A város paraszti társadalma. In: Békéscsaba néprajza. Szerk. Grin Igor - Krupa András, Békéscsaba, 1993. 37-112.; Uö: Család-, üzem- és munkaszervezet Kecelen a XIX. század végén és a XX. század elején. In: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére I— II. Szerk. Nóvák László, Szentendre, 1994. 201-231.; Uő: Az Alsó-Bódva-völgy mezőgazdaságának munkaszervezete. In: Uő: A munka néprajza. Debrecen, 1997. 95-119.; Uő: Szolnok művelődéstörténete (1075-1990). Szolnok, 1998.; Uő: Gömör társadalma. (Megjelenés előtt Debrecenben.) 6 Előadásom elhangzása óta megjelent a Magyar Néprajz III. kötete (DOMONKOS O. NAGYBÁKAY P. 1991): ebben a háziipart elkülönítik ugyan a céhes vagy szakipartól, de az előzővel keveset foglalkoznak. Az egyes fejezetek a háziipari előzményeket részletesebben bemutatják.
