A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Szabó László: A falusi és mezővárosi kisiparosság házasodási szempontjai és a nők szerepe az iparos társadalom bezáródásában
326 Ipar és társadalom Szabó László vándoriparosoktól (kereskedőktől) szerezték be javítgatni a specialistákhoz, illetőleg az uradalmi iparosokhoz vitték vagy maguk is értettek hozzá. 8 Magas szintű tudás volt ez és semmivel sem követelt meg kevesebbet, mint a céhes mestereké, legfeljebb specializáltabb volt, olykor egy-egy áruféleségre korlátozódott. Ez a specializálódás azonban bekövetkezett idővel a céhes (ipartestületi) iparon belül is: pl. az asztalosok közül kiváltak a koporsósok, a komáromi láda fogalommá vált, s e ládát specialisták készítették, olyanok, akik asztalosoknak tanultak, de már csak ezt az árut gyártották a nagy konjunktúra idején. A kovácsoknál voltak csakis patkoló kovácsok, illetve speciális tudással rendelkező gyógykovácsok. Másfelől jelentős mezővárosok céhes iparosainak egy jó része - nem tudván megélni a mesterségből, nem tudván biztos vagyont gyűjteni - földműveléssel is foglalkozott illetve földet, szőlőt vásárolt, idősebb korában szinte elparasztosodott? 2.2. A specialisták és szakiparosok, illetve a háziipart űzők és a céhes (kisiparosok közötti határ főként társadalmilag időben is bizonytalan és összemosódik, hiszen a mezővárosok parasztpolgársága csak fokozatosan, a 18. század végétől kezdett olyan életvitelt folytatni, amely a céhes ipar tömegesebb árutermelését tette szükségessé. Noha I. Ferenc korában a mesterségek, s a céhes ipar „látványos felfutásának" lehetünk tanúi, igazában csak az 1850-es évektől, a népművészet kivirágzásának, vagy más néven - Fél Edit és Hofer Tamás kifejezésével élve - az új parasztstílus kialakulásának korszakában volt szükség sok iparosra. 10 Az építkezés már nem specialisták, hanem kőművesek, ácsok, majd tetőfedők dolga. A házilag is előállítható bútorok korát a tömeges festett, majd flóderozott, és a lakás 7 A specialisták működése, illetve a háziipar ellen a céhes iparosok érdekeik védelmében a 19. század első harmadában többször felléptek. Nyilvánvalóan azért, mert bizonyos mesterségek versenyképes árut tudtak céhen kívül is előállítani. Ilyen adatokat a Jászságból magam is közöltem (a takács céh többször akart pert indítani a jászsági szövőasszonyok ellen): SZABÓ L. 1978. Hasonló törekvések ebből az időből más területekről is ismeretesek. 1851-ben gyenge és valójában hatás nélküli központi intézkedés történt arra, hogy szétválasszák a háziipart és a céhes ipart: Ideiglenes utasítás..., 1851. A későbbiekben is sikertelen a háziipart űzők számbavétele. Az első kimutatással a századvégről rendelkezünk. A millenniumi kiállításokat összegző kötetekben igen hiányos (jegyzők által űrlapokon beküldött) számbavétel történt (KOVÁCS GY. 1998.). Mégis vannak ebben kézzelfogható adatok: pl. a gömöri Zsaluzsányban 125, Susányban 195 család foglalkozott cserépkészitéssel, Süvétén 35, Ponyelokon 195 család fazekassággal (357. lap). A Bihar vármegyei Révről 50 fazekas családot jelentettek (356. lap). Az Ecsedi láp 6 településén 400 gyékény szövőt és kaskészítőt írtak össze (354. lap). A Nyitra vármegyei Ó-Turán 800 család foglalkozott apróbb fatárgyak készítésével és árulásával (332. lap). 8 A vizsgált települések közül ilyenek Gice, Lice, Szilice, Bernecebaráti, Mogyoróska, Regéc, Tornanádaska, Almáskeresztúr, Szulimán. Minthogy itt az iparosok (1-3 fő) nem különültek el a paraszti lakosságtól, s a specialistáktól sem, ezekkel a továbbiakban nem foglalkozunk. 9 SZABÓ Z. 1982.; SZABÓ L. 1971.; SZABÓ L. 1974. 10 HOFER T.-FÉLE. 1975. 34.
