A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Szabó László: A falusi és mezővárosi kisiparosság házasodási szempontjai és a nők szerepe az iparos társadalom bezáródásában

Szabó László A falusi és mezővárosi kisiparosság házasodási szempontjai és a nők szerepe az iparos társadalom bezáródásában A 60 éves Szilágyi Miklós barátomnak ajánlom 1. Tanulmányom a polgári korszak iparosságának társadalmi helyzetéről szól, és falusi, mezővárosi vagy mezővárosi jellegű közösségekben végzett vizsgálataim részeredményeit mutatja be egyetlen kiválasztott jelenségre figyelve csupán. Azt mutatom be, hogy a polgári korszakban elhatárolódik-e, ha igen, hogyan, milyen szinten az iparosság tömbje a hagyományos mezővárosi jellegű illetve falusi közösségeken belül. Másfelől, hogyan záródik ez a tömb a házasodás, illetve a nők révén endogám, szinte zárt réteggé bizonyos típusú közösségekben. A vidéki iparosság ugyanis korántsem egységes, noha a történettudomány, a történeti statisztika meglehetősen egységesen kezeli őket. Emlékeztet ez arra, amit Marc Bloch mondott több mint félszázada a középkori falusi népesség, a parasztság lovagi (majd a történettudományba áttevődött) megítéléséről: „A lovagi ihletésű irodalom úgy tett, mintha a nemesség és papság alatt nem látna mást, csak a »parasztok« avagy »falusiak« egyforma tömegét. A valóságban e hatalmas sokaságot a társadalmi különbségek mélyen szántó barázdái osztották rétegekre."

1 A statisztika módszerei azóta rengeteget finomodtak, s a történettudomány épp az ő hatására is jobban differenciál. Mégis vannak olyan tudományok, amelyek természetüknél és módszereiknél fogva közelebb tudnak hajolni a társadalomhoz, és ezt a differenciáltságot közvetlenebbül, ugyanakkor empirikus módon tárják fel. Ilyen a néprajz is." Éppen ezért magam ilyen irányból közelítek a kérdéshez, ami azt is jelenti, hogy nem vagy kevéssé élek statisztikai adatokkal. Megerősíti véleményemet Dankó Imre is, aki a Békéscsaba néprajzában megjelent tanulmányában ugyanerről szól, azt írván, hogy a történész és a néprajzos felfogása eltér egymástól: „A történész konkrét adatokat, kidolgozott módszereket, eljárásokat, szabályokat megtestesítő szervezeteket, intézményeket, mértékkel meghatározható, mennyiségileg és minőségileg jellemezhető és minősíthető tényezőket vesz 1 BLOCH, M. 1974. 209. 2 E kérdésről Szolnokon tartottam vitát kiváltó előadást 1976-ban a Statisztikusok Vándorgyűlésén. A cikk jóval később jelent meg: SZABÓ L. 1994. 135-145.