A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Nagy Péter Tibor: Iparos-tanonciskola és a helyi társadalom
Iparos-tanonciskola és a helyi társadalom 309 gozó tanítók csak a tanügyigazgatásban kereshetnek szövetségeket, az iparoktatásnál, mint potenciális szövetséges jelen van az iparigazgatás is. 7 Sajátossá teszi a tanonciskola oktatáspolitikai sorsát az is, hogy két radikálisan eltérő érdekeltségű tanítói csoport érdekeit próbálja meg az országos egyesület integrálni. Nyilvánvalóan más a főállású szakirányú tanonciskolában tanító tanítók helyzete, és azoké, akik ezt másodállásként űzik. E sokirányú kihívásnak engedtünk, mikor a témába fogtunk. A kutatás első eredménye a Szakoktatás és politika című vékony kötet. Jelen tanulmány e kötet egyik tanulmányán alapul. Szövetséges keresés az országos politikában A tanonciskola környékén állandóan két csoport küzdött: azok, akik a szaktárcára kívántak támaszkodni a vitákban és azok, akik a VKM-re. Az első csoport leginkább arra törekedett, hogy a középszintű iparigazgatásban szerezzen szövetségeseket, hogy a szaktárca iparoktatási osztályán érje el, hogy rendszeresen kikérjék az egyesület véleményét, hogy a szakoktatási tanácsba automatikusan meghívják az egyesület képviselőjét. Céljuk volt, hogy az egész tanügyigazgatást távol tartsák a tanonciskolától. Legfontosabb érvük az volt, hogy a zömében klasszicista, humán műveltségű tanügyigazgatás szemében munkájuk mindenképpen alacsonyabb rangú, mint a polgári iskolai tanároké, illetve a felső népiskolai tanítóké. Sőt, világosan érzékelték, hogy a kettőskötöttségü (egyháznak és államnak alárendelt, de éppen ezért felekezeti védettséget élvező) felekezeti iskolai tanítónak nagyobb a presztízse a tanfelügyelő előtt, mint a szintén kettőskötöttségű tanonctanítónak. Ennek oka igen egyszerű: a felekezeti tanító, ha akarta, vitáját autonómia-védőnek, felekezeti elkötelezettségűnek tüntethette fel, s így a tanfelügyelő azonnal egy-egy tekintélyes egyházi tisztviselővel is szembe került. A tanonciskolái tanító viszont nem hívhat mestereket egy oktatási-szakmai vita eldöntéséhez. Vagy ha hívhatott is, azok - alacsony végzettséggel s legfeljebb községi-kerületi nagyságrendű tekintéllyel - nem lehettek a tanfelügyelő ellenpontjai. A másik csoport éppen az ellenkező gondolatmenetet követte. Szerintük a szakoktatás alapkonfliktusa: a közismereti és szakmai képzés aránya, az e két pólus köré csoportosítható erők pozíciónyereségei, illetve veszteségei, az egyik vagy másik fél jogai. Koncepciójuk szerint az iparhatóság, az iparért felelős tárca, az iparosok és szervezeteik, a községi képviselőtestületek állnak az egyik oldalon, 7 LADIK G. 1942.
