A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Nagy Péter Tibor: Iparos-tanonciskola és a helyi társadalom
310 Ipar és társadalom Nagy Péter Tibor az egyoldalú szakképzést, a mesterek érdekeit képviselve; a másik oldalon viszont a szélesebb látókörű oktatásügyi tárca, s annak helyi képviselői a tanfelügyelőtől az igazgatón át a tanítókig. E csoport szorgalmazta a legintenzívebben, hogy a szociálpolitikai körök megnyeréséért s természetesen önlegitimációs okokból a tanítóegyesület védelmezze a tanoncok érdekeit is, a pusztán önző gazdasági érdekeket szem előtt tartó iparos társadalommal szemben is. A harmincas évek végére ez a koncepció szerzett egyértelmű többséget a tanonctanítói egyesületben, melynek élére a tanonc-szociális lobby vezéralakja, Afra Nagy János került. 8 így az egyesület az Ipari Minisztérium megalakulása után - szemben a középfokú szakoktatás egyesületeivel - nem foglalt állást a gazdasági tárcák szakkontrollja mellett. 9 Az iparegyesületek és a tanítóegyesület vitái Az oktatásügyi érdekharcok legszemléletesebben jelennek meg a mesterekhez fűződő viszonyban. Az iparosok és az iskola közötti valamennyi konfliktus abból az alapvetően eltérő érdekből táplálkozott, hogy a mester számára a tanonc mindenekelőtt munkaerő volt, míg az iskola számára mindenekelőtt tanuló. Az egyesület követelte, hogy egy évnél rövidebb időre ne lehessen tanoncszerződést kötni. Ez egyes iparágakban terjedt el, egészen leplezetlenül az idénymunkaerő minimális bérezésére vonatkozó megállapodások figyelmen kívül hagyása céljából. Egyes mesterek ezt támogatták, hiszen az ennyire olcsó konkurenciával nem mindenki vehette fel a versenyt (aki ugyanis integrálódott a község társadalmába, vagy mondjuk a presbitérumba, nem vállalhatta a társadalmi rosszallást vagy botrányt). Az egyesület szorgalmazta, hogy a mesterek ténylegesen feleljenek az iskoláztatásért, úgy, hogy minden tanonc a szerződéskötéskor iratkozzon be az iskolába, s utána automatikusan, tanoncideje lejártáig maradjon az iskola tagja. Az iparos-tanonciskolai csoport egy másik része sérelmezte, hogy az ipartörvény a munkaadót sok mindenre kötelezi, és nem engedik az iskolaköteles korú tanonc alkalmazását. A mesterek így nem vállalják a taníttatási költségeket, ennek következtében a szegényebb néprétegek nem adhatják tanoncnak gyermekeiket. 10 Az egyesület vívta ki, hogy az iskolaigazgató joga legyen, hogy kivételes méltányosságból engedélyt adjon a tanoncok szerződtetésére. Ez jelentősen javította a 8 A magyar ipar almanachja. Budapest, 1932.; GAUSER R. 1928. 9 ÁRVAYJ. 1941. 10 Magyar Iparosnevelés 192 8. 1 -3.
