A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Benda Gyula: A társadalom-történetírás helyzete és perspektívái

A társadalomtörténet-írás helyzete és perspektívái 27 sonló paradigmaváltás következik, mintegy kötelező szemléleti fordulat. Az 1960-as évek végén ugyanis a kiegyezés értékelésében lezajlott változás, a kvanti­tatív gazdaságtörténeti szemlélet hivatalos rangra emelkedett. Az 1970-es évek­ben a nagy fordulatból nem lett semmi, de fiatal kutatók sora fordult társadalom­történeti témák felé. Vajon mi magyarázza a divatszerü váltást és a paradigmaváltás elmaradását? Az egyetemes történettudományban a fordulat több tényezővel magyarázható: egyrészt sikertelennek bizonyultak a harmadik világ gazdaságfejlesztési prog­ramjai, amelyek a modern gazdaságtörténet mögött álló közgazdaságtani elméle­tekre épültek; a történészek és fejlődéskutatások sikertelensége a társadalom, a mentalitás blokkoló vagy felszabadító hatása irányába terelődött. A II. világhábo­rút követően a szociológia és az antropológia kiépítette tudományos intézmény­rendszereit Európában, s egyre nagyobb kihívást jelentettek a történelemtudo­mány számára. Emellett az 1960-as évek életmódbeli változásai, az 1968-as diák­mozgalmak utáni kiábrándultság egyértelművé tette, hogy a politikai szféra he­lyett a társadalom, a fogyasztás, az életmód, a szabadidő terén zajlanak a lényeges dolgok, s ezekre irányult a történeti figyelem is. Magyarországon is számolni lehetett a születőben lévő szociológia hatásával, a nyugati (elsősorban német történetírásban jelentkező új iskola és az angolszász marxista) történetírás szemléletének begyűrűzésével. De azt hiszem, bátran felté­telezhetjük a konszolidációs nemzedékek történeti érdeklődésének változását is. Az új társadalomtörténet alapvetően megmarad a makroelméleti magyaráza­tok, a kvantitatív mérés keretében, s erősen hatott rá a megújhodott marxizmus is. A társadalomtörténet érvelése, fogalmai tehát nem voltak idegenek a hazai egye­temeken felnövő generációk számára sem. Ugyanakkor nyitást jelentett a társada­lomtudományokra, szakítás volt a hazai sablonokkal, visszakapcsolódást jelent­hetett a megelőző hazai törekvésekhez (Hajnal István, Erdei Ferenc, Mályusz Elemér). A hazai történetkutatásban a történeti demográfiával, a város - elsősor­ban Budapest - történetével foglalkozó kutatóműhelyekben születtek meg az első eredmények (Bácskai Vera, Vörös Károly, Fügedi Erik munkássága említendő). A társadalomtörténeti értelmezés kiszabadult a gazdasági meghatározottság kalo­dájából, s a jelenségek sajátos társadalmi jellegét igyekezett hangsúlyozni. Ez a szociológiai megismerésre épített, öntörvényűnek tekintett világ alkotta a rész­diszciplína függetlenedési törekvéseinek az alapját. Az 1975-höz köthető látványos fordulat ellenére a nemzedéki váltás nem kö­vetkezett be, a tényleges társadalomtörténeti kutatás marginális maradt: az úttörő kutatások mindegyike az akadémiai kutatóintézeten és egyetemeken kívül indult el, a társadalom története iránt érdeklődő ifjabb nemzedékek pedig levéltárakban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom