A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Benda Gyula: A társadalom-történetírás helyzete és perspektívái
A társadalomtörténet-írás helyzete és perspektívái 27 sonló paradigmaváltás következik, mintegy kötelező szemléleti fordulat. Az 1960-as évek végén ugyanis a kiegyezés értékelésében lezajlott változás, a kvantitatív gazdaságtörténeti szemlélet hivatalos rangra emelkedett. Az 1970-es években a nagy fordulatból nem lett semmi, de fiatal kutatók sora fordult társadalomtörténeti témák felé. Vajon mi magyarázza a divatszerü váltást és a paradigmaváltás elmaradását? Az egyetemes történettudományban a fordulat több tényezővel magyarázható: egyrészt sikertelennek bizonyultak a harmadik világ gazdaságfejlesztési programjai, amelyek a modern gazdaságtörténet mögött álló közgazdaságtani elméletekre épültek; a történészek és fejlődéskutatások sikertelensége a társadalom, a mentalitás blokkoló vagy felszabadító hatása irányába terelődött. A II. világháborút követően a szociológia és az antropológia kiépítette tudományos intézményrendszereit Európában, s egyre nagyobb kihívást jelentettek a történelemtudomány számára. Emellett az 1960-as évek életmódbeli változásai, az 1968-as diákmozgalmak utáni kiábrándultság egyértelművé tette, hogy a politikai szféra helyett a társadalom, a fogyasztás, az életmód, a szabadidő terén zajlanak a lényeges dolgok, s ezekre irányult a történeti figyelem is. Magyarországon is számolni lehetett a születőben lévő szociológia hatásával, a nyugati (elsősorban német történetírásban jelentkező új iskola és az angolszász marxista) történetírás szemléletének begyűrűzésével. De azt hiszem, bátran feltételezhetjük a konszolidációs nemzedékek történeti érdeklődésének változását is. Az új társadalomtörténet alapvetően megmarad a makroelméleti magyarázatok, a kvantitatív mérés keretében, s erősen hatott rá a megújhodott marxizmus is. A társadalomtörténet érvelése, fogalmai tehát nem voltak idegenek a hazai egyetemeken felnövő generációk számára sem. Ugyanakkor nyitást jelentett a társadalomtudományokra, szakítás volt a hazai sablonokkal, visszakapcsolódást jelenthetett a megelőző hazai törekvésekhez (Hajnal István, Erdei Ferenc, Mályusz Elemér). A hazai történetkutatásban a történeti demográfiával, a város - elsősorban Budapest - történetével foglalkozó kutatóműhelyekben születtek meg az első eredmények (Bácskai Vera, Vörös Károly, Fügedi Erik munkássága említendő). A társadalomtörténeti értelmezés kiszabadult a gazdasági meghatározottság kalodájából, s a jelenségek sajátos társadalmi jellegét igyekezett hangsúlyozni. Ez a szociológiai megismerésre épített, öntörvényűnek tekintett világ alkotta a részdiszciplína függetlenedési törekvéseinek az alapját. Az 1975-höz köthető látványos fordulat ellenére a nemzedéki váltás nem következett be, a tényleges társadalomtörténeti kutatás marginális maradt: az úttörő kutatások mindegyike az akadémiai kutatóintézeten és egyetemeken kívül indult el, a társadalom története iránt érdeklődő ifjabb nemzedékek pedig levéltárakban,