A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Benda Gyula: A társadalom-történetírás helyzete és perspektívái
26 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Benda Gyula vitát indítson ezekről a kérdésekről, sem a helyzet leírása, sem az elemzése nem törekszik véglegességre és teljességre. A válság sok elemből tevődik össze - az 1960-as évektől szinte robbanásszerűen növekvő, dinamikusan új területeket meghódító társadalomtörténet mindenütt elbizonytalanodott, a történetszemléletben megerősödtek a társadalomtudományos, elemző történelemmel szemben az elbeszélés, a narráció hívei. A világ számos pontján a társadalomtörténet keresi új önmagát, törekedik a megújulásra. Ez természetesen hat a magyar történetírást is. A közép-európai rendszerváltozások után vagy közepette a nemzeti történetírás hagyományos felfogása mindenütt újra jelentkezett; a dogmatikus, szovjet típusú marxizmussal való szakítás általában erősítette az elmélet-ellenességet. A hazai válságnak fontos elemeit jelentik az intézményes változások vagy azok hiánya, az új egyetemek, történeti tanszékek problémái, a tudományos egyesületi élet új jellemvonásai, 1989-1990 körüli fellendülése, majd visszaesése. Ezek elemzése fontos feladat, de a bevezetőben megfogalmazott körülmények miatt elsősorban más elemeket tartok fontosnak hangsúlyozni. A társadalomtörténet - mint a történetírás külön megnevezett részdiszciplínája - az 1970-es évek közepén elég hirtelen tört be a hazai történeti közéletbe. 1974-1976-ban egyszeriben megváltozott az addig inkább gazdaságtörténeti beszédmód: Ránki György hivatalosan igazolja jogosultságát egy fontos cikkben, a Történettudományi Intézet munkatársai munkaprogramot készítenek e névvel, beszámolókat közöl a Történelmi Szemle más országok társadalomtörténeti kutatásairól - hogy csak a hivatalosnak nevezhető történetírás fórumain mutassam be a változást. Az új vagy újra divatos megnevezés nem minden esetben jelent új kérdéseket, friss szellemű kutatási programokat, de egyértelművé teszi a változást. A hivatalosnak tekinthető körökben látható változás mellett egyértelmű a szemléletváltás a szétszórtan működő kis műhelyekben is (Mezőgazdasági Múzeum, KSH Könyvtára Történeti Statisztikai Kutatócsoport). 1975-ben alakult ki az induló társadalomkutató nemzedékből az első társadalomtörténeti műhely, történészek, néprajzkutatók és szociológusok rendszeres vitaüléseivel. A társadalomtudományokkal szoros kapcsolatban fejlődő, kvantitatív történetírás az 1960-as évek közepén jutott el Magyarországra, részben az Annales iskola hatására (a koraújkor kutatásában), részben a gazdasági növekedés kvantitatív történeti elemzései nyomán (a Kuznets-féle nemzeti jövedelemszámítások, a rostowi „take off divatja). Egyértelmű volt a gazdaságtörténet dominanciája. A gazdaságtörténet korszakát a mentalitástörténet követte - ez nálunk a művelődéstörténet formájában terjedt el, majd pedig 1975 körül új divatként született meg a társadalomtörténet. Az említett jelek arra mutattak, hogy az 1960-as évekhez ha-
