A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Benda Gyula: A társadalom-történetírás helyzete és perspektívái
Benda Gyula A társadalomtörténet-írás helyzete és perspektívái A 10., jubileumi társadalomtörténeti konferencia olyan ünnepi alkalomként kínálkozik, amelyik lehetőséget teremtett a számvetésre: hol tart Magyarországon a társadalomtörténet, amelynek zászlaja alá az 1980-as években jelentős nemzedékek, fontos kutatói és szemléleti törekvések gyűltek össze. A magyar történetírás az 1990-es években nem végezte el a számvetést a múlttal, nem fogalmazta meg a szakmai vagy intézményi változások szükségességét. A könyvkiadásnak köszönhetően megjelentek az emigrációban született emlékezések, történeti munkák, a történetírás igyekezett lefedni 20. századi történelmünk fehéren hagyott foltjait, örvendetesen megnőtt az 1956-os forradalommal foglalkozó történeti irodalom, megindult néhány „revíziós" jellegű vita - de elmaradt a mérleg- és programkészítés. Jómagam fontosnak tartom a számvetést, az eredmények összefoglalását és a további feladatok kijelölését a történettudományban általában is, de főleg saját részterületemen, a társadalomtörténetben. Egyrészt a szerteágazó témájú, szétszórtan megjelenő történeti írások számbavétele, az eredmények összegzése és a szakmai feladatok kijelölése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy eleven történettudományi közélet alakuljon ki, műhelyek szerveződjenek, iskolák szülessenek. Másrészt a mozgalomként, a történetírás megújításaként jelentkező társadalomtörténeti törekvések önismereteként is elengedhetetlen a széttekintés, az összefoglaló értékelés. írásomban elsősorban a második feladatra vállalkozom. Kiindulópontom az a paradox helyzet, hogy számos kitűnő társadalomtörténészünk van, több fontos munka jelent meg, számos remek cikket sorolhatunk fel, és egyre bővül az adatközlés, mégsem született meg a magyar társadalomtörténet, nincs igazából társadalomtörténetünk. Véleményem szerint a társadalomtörténet-írás latens válságban van. Ilyenkor nagyobb szükség lehet arra, hogy elemezzük a társadalom-történetírás mibenlétét, feladatait, megvizsgáljuk saját törekvéseinket és azok teljesülését, és - felülemelkedve egy kicsit a konkrét történeti problémákon - a történetírás problémáival foglalkozzunk. Latens válságról beszélek - a latens annyit jelent, hogy szakmai nyilvánosság előtt még nem fogalmazódtak meg azok a kérdések, amelyekről egymás között évek óta egyre több szó esik, s amelyek az oktatásban, kutatásban mindennapi gondjainkat jelentik. A hazai történetírásban az önreflexió hiánycikk, újabban a szemléleti viták is elmaradtak. Előadásom mindössze azt a célt tűzi ki, hogy nyílt
