A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Bódy Zsombor: A magántisztviselő réteg kialakulása Magyarországon 1890–1930

210 Ipar és társadalom Bódy Zsombor XIV. te. 3., 5. §§). Ez tovább növelte az „alsóbb néposztályoktól", való távolságukat, mint ahogy az az 1915-ös rendelet is, amely a hadbavonult magántisztviselőknek biztosított privilégiumokat, kimondva, hogy a magántisztviselők szolgálati viszonya cégüknél nem szűnik meg, csak szünetel katonai szolgálatuk ideje alatt, továbbá szabályozva a felmondásuk és majdani visszatérésük feltételeit (4118/1915. sz. M.E. r.). Ez volt az első olyan jogszabály, amely kifejezetten külön a magántisztviselőkre vonatkozott. Emellett ez volt az első nem diszpozitív jogszabály a magántisztviselőkre vonatkozóan, hiszen a Kereskedelmi Törvény és az Ipartörvény munkajogi jellegű paragrafusai, a liberális elvek következtében, csak a felek külön egyességének hiányában voltak érvényesek. A döntő lépés a magántisztviselők középosztályi jellegű, a munkásságtól önálló rétegként való intézményesülésében, 1918-ban következett be. 1917-18 a magántisztviselő szervezetek sikerének évei voltak. Mindegyik szervezet taglétszáma gyorsan emelkedett. Az iparban-kereskedelemben dolgozó nem munkás alkalmazottak jelentős része életviszonyainak szorításában magántisztviselőként azonosítva magát, magántisztviselő-igényként fogalmazta meg a maga igényeit, és így találta meg az utat, a két évtizeddel korábban alakult szervezeteken keresztül, a nyilvános fellépéshez, érdekeinek a politikában való megjelenítéséhez. A lassacskán kiépített intézményi kereteket és a fogalmat hirtelen kitöltötték a tömegek, ekkor jött létre véglegesen a magántisztviselő társadalmi kategória. A magántisztviselők tömeges mobilizációjának legfőbb nyertesei a szociáldemokrata szervezetek voltak, az ő tagságuk gyarapodott a leggyorsabban. Nem csak a taglétszámok emelkedtek azonban, valamennyi országos szövetség szervezete is átalakult ekkor. Az egyesületek tagságának növekedése szükségessé, a szervezet iránti elkötelezettsége pedig lehetővé tette, hogy az egyesületek szervezetét, pénzkezelését központosítsák, a helyi szervezetek autonómiáját felszámolják. Megszabadultak ekkor a különböző helyi szervezetek gyakran már önállóvá vált régi vezetőitől is. Az általános mobilizálódásban azonban a középosztályi és a szociáldemokrata szervezetek most sem ugyanazt a programot képviselték. Noha az országos politikában azonos oldalon álltak (háború ellenesek és az általános titkos válaztojog hívei voltak), magántisztviselői kérdésekben álláspontjaik nem mindenben egyeztek. A középosztályi szervezet követelései - a hadbavonultak speciális ügyein kívül - a kötelező külön magántisztviselő nyugdíjbiztosításra és a szolgálati viszony rendezésére vonatkoztak. A szociáldemokraták követelései közül kimaradt a nyugdíjbiztosítás, viszont szerepeltek közöttük olyan aktuális igények, amilyeneket a középosztályi szervezetek nem támasztottak, mint például a fizetések azonnali emelése és állami szabályozása, valamint az elbocsátások rendeleti úton