A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Bódy Zsombor: A magántisztviselő réteg kialakulása Magyarországon 1890–1930
A magántisztviselő réteg kialakulása Magyarországon 1890-1930 211 való megtiltása. A szociáldemokraták merész rövidtávú követelései 1918-ban vonzóbbak voltak, mint a középosztályi szervezetnek hosszabbtávra szóló, és a magántisztviselők számára egy biztosított középosztályi egzisztencia lehetséges intézményi-jogi kereteinek kialakítását célzó törekvései. Az októberi forradalom idején az összes magántisztviselő szervezet egyesült a szociáldemokrata szervezet vezetése alatt: ekkor Budapest összes magántisztviselője - összesen mintegy 60 000 ember - egyetlen szervezetbe tömörült. Az új országos egyesület természetesen a szaktanácsnak is tagja lett, a munkásság szervezeteivel azonban kapcsolata nem volt felhőtlen. A munkások a magántisztviselőkkel, mint irodai bürokratákkal, illetve őket közvetlenül felügyelő személyekkel szemben ellenszenvvel viseltettek és ez a szaktanács vezetőségében is megnyilvánult. A szociáldemokrata magántisztviselő-szervezet vezetőinek a magántisztviselők bérmunkás mivoltát most váratlanul a munkásság szervezeteinek irányába kellett bizonygatniuk. Ebben újra felhasználták a partnereinél rendszerint gyengébb magántisztviselő szervezetek szokásos eszközét, a harmadik ellenséges féllel való zsarolást, ezúttal a Szaktanácsot fenyegetve azzal, hogy a szociáldemokráciához csak frissen csatlakozott magántisztviselő tömegek - engedve a burzsoázia szirénhangjának - visszasodródnak a polgári oldalra. Ettől való valódi félelmük magyarázhatja azt is, ahogyan saját szervezeti monopóliumukat védték, részben taktikus engedékenységgel a középosztályi szervezetek régi vezetői felé, részben energikus fellépéssel az esetleges alternatív kezdeményezések ellen. Célkitűzésük, hogy szervezetlen magántisztviselő ne legyen az országban, Budapest vonatkozásában valószínűleg meg is valósult. A forradalom nagy vívmánya volt a magántisztviselők szolgálati viszonyát részletesen szabályzó rendelet megszületése (4.951/1918. sz. M.E. r.). Ez volt az önálló magántisztviselő réteg intézményesülési folyamatának döntő lépése. A rendelet már 1918 elején elkészült, de csak novemberben bocsátották ki, kevés, a magántisztviselők javára történt módosítással. Addig csak az ipartörvény szabályozta munkaviszonyukat diszpozitív módon- a munkásságnál és más alkalmazotti kategóriáknál némileg kedvezőbben - ezzel most önálló jogszabály született ebben a kérdésben. Paradox módon egy szociáldemokrata miniszter írta alá azt a rendeletet, amely a magántisztviselőknek a munkássággal szembeni önálló réteg voltát megerősítette. (A rendelet egyébként nem volt egyedül álló, beilleszkedett a Károlyi-kormány munkaügyi, illetve szociálpolitikai tárgyú rendeleteinek sorába. Ezek jó része azonban - esetleg szövegezésében is - már régebb óta „érett", előkészítés alatt állt.) A forradalmak bukása után egy újabb rendelet újra szabályozta a magántisztviselők szolgálati viszonyát (1.910/1920. sz. M.E. r.). Ez valamivel kedvezőtlenebb
