A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Bódy Zsombor: A magántisztviselő réteg kialakulása Magyarországon 1890–1930
A magántisztviselő réteg kialakulása Magyarországon 1890-1930 209 A szociáldemokrata szervezet fellépése azonban sokat változott idővel. 1910 körűire elhagyták az állandó ideológiai hivatkozásokat, a szociáldemokrata pártzsargont, és sikerült több különböző kisebb szakmai szervezet bevonásával egy magát radikális magánalkalmazott mozgalomként megjelölő irányvonalat kialakítaniuk. A szociáldemokraták és a középosztályi szervezetek erejének alakulása a Ferenc József Kereskedelmi Kórház választásain mérhető le. Ez az intézmény, amelynek eredete az 1840-es évekig nyúlt vissza, és amelyből később a MABI, a Magántisztviselők Biztosító Intézete jött létre ekkoriban egy államilag elismert önkéntes betegbiztosító volt. Vezetőségének megválasztása a középosztályi és a szociáldemokrata szervezetek ismétlődő választási küzdelmét hozták. Ezeket az 1900-as években még a középosztályi szervezetek nyerték. A szociáldemokrata szervezetek új irányvonala, a főnöki szervezetektől való függetlenség nyújtotta tágabb mozgástér, nagyobb propagandalehetőségek azonban idővel meghozták a maguk gyümölcsét. Közvetlenül az I. világháború előtt már a szociáldemokratáké volt a legnagyobb magántisztviselő és kereskedelmi alkalmazott tábor, és 1913 novemberében végre megnyerték a Ferenc József Kereskedelmi Kórház választásait is. Tartalmi szempontból is egyértelműek a szociáldemokrata és a középosztályi szervezetek célkitűzésének eltérései. A középosztályi szervezetek amennyire lehetett, a középosztálynak megfelelő elbánást akartak elérni a magántisztviselők számára, illetve önállóságuk intézményjogi garanciáit igyekeztek kiépíteni. A szociáldemokrata szervezetek viszont elsősorban bázist szerettek volna létrehozni a szociáldemokrácia számára a magántisztviselők között, és a lehető legtöbb - intézményi, jogi, tudati - szempontból a munkássághoz közelíteni őket. Az intézményi folyamatok a középosztályi szervezetek szándékainak irányába haladtak. Utóbbiak meg tudták védeni a Ferenc József Kórház önállóságát- részben éppen a szociáldemokratákkal szemben - 1906-ban, amikor az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló törvénytervezet azt az egységes kerületi betegsegélyező pénztárak rendszerébe akarta beilleszteni, más hasonló már meglévő intézményekkel együtt. Ugyanígy sikerrel jártak a középosztálynak megfelelő elbánás elérésében a végrehajtási törvény módosítása kapcsán. Ekkor a tervezet a köztisztviselők létminimumhoz szükséges le nem foglalható jövedelmét 2000 Koronában jelölte meg, míg a magántisztviselőknél csak 1200 Koronában. A középosztályi szervezetek ebben az esetben el tudták érni, hogy a magántisztviselőket a köztisztviselőkkel azonos elbánásban részesítsék (1908: XLI. te. 11. §). Az 1913-as választójogi törvénnyel a magántisztviselők, mint ilyenek - bár a törvény még mindig külön kezelte a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és a magáncégek tisztviselőit - választójogot kaptak (1913:
