A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Bódy Zsombor: A magántisztviselő réteg kialakulása Magyarországon 1890–1930
208 Ipar és társadalom Bódy Zsombor letve, hogy az alkalmazottak tömegei fognak a szociáldemokratákhoz áramlani, ha nem tudják kivívni számukra a középosztályi nívót biztosító munkajogi és társadalombiztosítási privilégiumokat. Ugyanakkor túlságosan közel sem kerülhettek a szociáldemokrata szervezetekhez a fentebb említett ellentétek miatt sem, de azért sem, mert számukra elképzelhetetlen volt, hogy ezzel kockára tegyék a kormányzattal, illetve a főnöki szervezetekkel fenntartott viszonyukat. A középosztályi szervezetek - tömegek hiányában - egészében jól vezetett vállalkozások voltak, amelyek azt színlelték, hogy egy társadalmi réteget képviselnek. A Magántisztviselők Országos Szövetsége vagyonát egy sorsjátéknak köszönhette, a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesületének bevételei is döntő részben nem a tagság befizetéseiből származtak. Az egyesület vezetősége a legkülönfélébb fórumoktól szerzett támogatásokat célzottan különféle tevékenységeihez, illetve helységeiben, varieté, kabaré előadásokat, irodalmi esteket, bálokat rendezett és ezek bevételeit is saját céljaira fordította. Ezek a tevékenységek ugyan néha akadályozták a mozgalmi munkát, de mégis szükségesek voltak, nemcsak a bevételek miatt, hanem a potenciális tagság megfogása végett és azért is, hogy tárgyalópartnereiknél rendezvényeik látogatottságára, az általuk képviselt tömegerőre hivatkozhassanak. A kormányzatnál, főnöki szervezeteknél elért sikereiknek propagálásával pedig megint csak tagokat igyekeztek fogni. Ilymódon tudták fenntartani lapjaikat, finanszírozni tevékenységüket, amely elég sokrétű volt. Állásközvetítés, szaktanfolyamok és sportversenyek szervezése, dalárda, zenekar fenntartása, egyaránt szerepelt az egyesületek repertoárjában. Rendkívül lassan ugyan, de egy visegrádi üdülőt is létre tudtak hozni, és egy nagy kampánnyal némely kereskedelmi ágakra nézve ki tudták vívni az este 8 órai zárórát. Olyan akciót azonban, ami akkora tömeget megmozgatott volna, amit már érdemes lett volna kivinni az utcára, az I. világháború előtt nem igen tudtak szervezni. A Szociáldemokrata szervezet számára - bár a tagtoborzás érdekében szintén mindent megpróbált - nem volt adott egy ilyen vállalkozói lavírozás lehetősége. Ők a kormányzattól és más fórumoktól nem kaphattak úgy anyagi támogatást, mint a középosztályi szervezetek. Sokáig tárgyalópartnerként sem fogadták el őket. Míg a szociáldemokrata szervezet aktivistái röplapokat szórtak a parlament karzatáról a képviselőkre, addig a középosztályi szervezetek szükség esetén több képviselőt is mozgósítani tudtak ügyeik érdekében. A középosztályi szervezetek alapvetően a politikai-társadalmi rendszer keretein belül tevékenykedtek, az itt lehetséges eszközökkel igyekeztek a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak érdekeit képviselni, míg a szociáldemokraták, akik a „közéletbe" sokkal kevésbé voltak integrálva, szabadabban mozoghattak, viszont kevésbé tudtak közvetlenül hatni a kormányzatra, illetve a főnöki testületekre.
