A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Bódy Zsombor: A magántisztviselő réteg kialakulása Magyarországon 1890–1930
A magántisztviselő réteg kialakulása Magyarországon 1890-1930 207 gyen lefelé, egyértelmű legyen a határvonal, sőt nőjön a távolság a munkajogi szabályozás tekintetében a magántisztviselők és a magángazdaság más alkalmazottai között. Az alkalmazottak alsóbb kategóriáitól való elhatárolás volt a mozgalmak egyik legfőbb problémája, mint ahogy a korabeli munkajogi perek egyik gyakori kérdése szintén az alkalmaztatás minőségének megállapítása volt. Az 1900-ra a Magántisztviselők Országos Szövetsége, pontosabban a vezetősége elérte - egy törvénnyé végül nem vált munkajogi tervezet kapcsán - hogy a kormányzat, illetve a főnöki szervezetek tárgyalópartnerévé váljon, volt már lapja is, azonban még mindig hiányzottak a szervezetből a valódi tömegek. Ráadásul ekkor már konkurens szervezetek is jelentkeztek. Az 1900-as években már három országos, nemcsak egy szakma dolgozóit tömörítő szervezet létezett. A Magántisztviselők Országos Szövetsége mellett 1898-tól létezett a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete is, a harmadik szervezet pedig a Magyarországi Magántisztviselők Egyletéből és a Magyarországi Kereskedelmi Alkalmazottak Szövetségéből létrejött szociáldemokrata szervezet, a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos szövetsége volt. A szociáldemokrata és a két polgári szervezet viszonya ellentmondásos volt. Főként a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesületének voltak ütközései a szociáldemokratákkal, mivel kezdetben ők is elsősorban kereskedelmi alkalmazottakat tudtak szervezni. Egyrészt ideológiailag élesen szemben álltak egymással, mivel a szociáldemokraták a magántisztviselőket és a kereskedelmi alkalmazottakat egyaránt a munkásosztályhoz tartozónak, bérmunkásnak tekintették, míg a másik két szervezet egy „új középosztályi" koncepciót vallva a középosztályba igyekezett beemelni a magántisztviselőket és kereskedelmi alkalmazottakat és ennek megfelelően a munkásságtól külön igyekeztek konszolidálni munkajogi és társadalombiztosítási helyzetüket is. A szociáldemokratákkal való elvi ellentétek mellett élezte a viszonyt a tagokért való versenyfutás is. Az egész I. világháború előtti időszakra jellemző, hogy a szervezetek folyamatos agitációt fejtenek ki az „öntudat terjesztéséért", fáradhatatlanul győzködve a potenciális magántisztviselőket arról, hogy létezik ilyen réteg. Ebbéli törekvéseik az I. világháború előtt kevés látható eredményre vezettek ugyan, de erős versengés alakult ki a kevésszámú potenciális tagért. Az ellentétek dacára azonban a középosztályi szervezeteknek szüksége volt a szociáldemokratákra. Mint annak maguk is tudatában voltak, sokat köszönhettek a szociáldemokrácia puszta létének, illetve a szociáldemokrata magánalkalmazotti szervezeteknek, mert ezek nagymértékben javították pozícióikat a kormányzatnál, illetve a főnöki szervezeteknél. Nem is riadtak vissza attól, hogy alkalmanként zsarolják tárgyalópartnereiket azzal, hogy a szociáldemokratákhoz fognak csatlakozni, il-
