A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Polyák Andrea: A szakképzetlen munkaerő Pestre történő vándorlása a 19. század második felében

202 Ipar és társadalom Polyák Andrea lasztják. A kitörés pedig egyre nehezebbnek látszik ebből az életformából. Egyébként 1853-ban és 1870-ben is elsősorban téglagyári napszámosok kerülnek felvételre, amely jelzi az ekkor kiépülő főváros munkaerő-szükségletének szerkezetét is, azt, hogy igen sok ember talál magának munkát az építőiparban. Viszonylag élesen elkülönül három csoport a származáshelyi adatokban. Az első a pestieké (vagy Pest megyeieké, ami általában a Pest környéki falvak, kisvárosok lakóit jelenti), a második a külföldieké, akik főleg Lengyelországból, illetve a Habsburg tartományokból, Morva- és Csehországból érkeztek. A harmadik csoport a magyarországi megyéké, amelyek listájának élén Komárom, Liptó, Túróc és Bars a sorrend. A képzetlen munkaerő csoportjában szinte természetes, hogy a többség nő. Ami meglepő, hogy a nemek arányát tekintve nem túl nagy az eltérés a nők javára. A felekezeti megoszlás a következőképpen alakul: katolikusok: 86%, evangélikusok: 6%, reformátusok: 4%, izraeliták: 4,9%, míg a fennmaradó 0, 1%-on az orthodoxok és a görögkeletiek osztoznak. A képzetlen munkaerő átlagéletkora 32 év. Családi állapotuk szerint az egyedülállók vannak többségben, a hajadonok/nőtlenek aránya 68%, míg a házasoké: 18,4%o, az özvegyeké csupán: 13,6%. Születési hely tekintetében viszonylag kevés az eltérés. Mintegy 28%-uk származik Pestről vagy Pest környéki falvakból. A Magyarországon kívüliek közül a Habsburg tartományok vezetnek, elsőnek Morvaország, majd Csehország és harmadikként Ausztria. A hazai megyékből érkezőknél pedig Fejér, Komárom, Liptó és Bars az élen a sorrend. A „Mióta van Pesten?" kérdésre az évek átlaga 20 év volt. Gondosan feljegyezték a 30-40 éve Pesten lakó idős emberekről is azt, hogy mikor érkeztek a fővárosba. Valószínűleg azért, hogy igazolják pesti illetőségüket. A két év részletes elemzése után fontos elvégezni a kettő összehasonlítását. Milyen változások történtek, milyen tendenciák indultak el és mik voltak azok, amik eltűntek? A felekezetek szempontjából azt a változást tapasztalhatjuk, hogy a római katolikusok, az izraeliták, a reformátusok és a görög katolikusok aránya valamennyit nőtt, míg az evangélikusoké csekély és az orthodoxoké jelentős mértékben csökkent. Az egyedülállók aránya még mindig igen magas, de 1870-ben 9 házaspárt találunk az 1853-as kettővel szemben. Az átlagéletkor 37,5-ről 32 évre csökken. A pestiek aránya 12%-ról 25%-ra nő. 1853-ban még Csehországból, Lengyelországból és Ausztriából érkezett a legtöbb vándor, addig 1870-re Morvaország, Csehország és Ausztria a sorrend. 1853-ban a legtöbben Pest megyéből érkeztek, 1870-re már földrajzilagrendkívül szórt a születési hely. Milyen következtetéseket vonhatunk le mindezekből a megállapításokból? Ha azt kívánjuk megtudni az ország mely vidékein érvényesült leginkább a főváros vonzó hatása, láthatjuk, hogy egyértelműen a Felvidékre illetve az ország észak-