A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Polyák Andrea: A szakképzetlen munkaerő Pestre történő vándorlása a 19. század második felében
A szakképzetlen munkaerő Pestre történő vándorlása 203 nyugati felére gyakorolt komoly hatást, illetve saját megyéjére, melynek központja volt. De nem csak a képzetlen munkaerő migrációjában érvényesült ez a tendencia, hanem a Pestre történő migráció egészével foglalkozó szakemberek is erre a megállapításra jutottak. 8 A Clark és Souden által felállított négy migrációs típus mindegyike képviselteti magát a betegkönyvben. Helyi vándoroknak tekinthetjük a Pest megyéből érkezőket, akik a megye legnagyobb városában próbáltak szerencsét és boldogulást találni. A karriermigránsok tipikus megtestesítői a legények és inasok, akik szakmai képzésük részeként jöttek a fővárosba. A visszatérő vándorok azok a cselédlányok, akik kelengyéjük vagy hozományuk megszerzése érdekében indultak a nagyvárosba munkát vállalni és a sikeres férjhezmenetel reményében tértek vissza a szülőfalujukba. Végül a láncszerű vándorlás (chain migration) azoké a vándoroké, akik rokonaik, barátaik hívására érkeztek a városba munkát, jobb megélhetést találni. Ok tetten érhetők azokban a rovatokban, mikor az állandó lakcímnél a testvér, sógor neve (és a hozzátartozó rokoni foka) szerepel, illetve mikor a legközelebbi hozzátartozóként a már Pesten élő testvért diktálják be a betegkönyvbe. Természetesen nincsenek tiszta típusok, minden egyes személynél többféle ok játszhatott közre a Pestre költözésben, és egy személy többféle típusba is besorolható. Összefoglalva megállapítható, hogy elsősorban magányos (nőtlen, özvegy), többségében fiatal ember érkezett a fővárosba. Hogy bekerültek a közkórházba az azt bizonyítja, hogy nem sikerült letelepedniük, gyökeret ereszteniük a fővárosban: nincs családjuk, aki ellássa, ápolja őket, kórházi betegellátásra szorulnak. Se az első családalapítási kísérlet (a nem házasok esetében) illetve az újraalapítási kísérletek (ha egyáltalán voltak ilyenek), nem jártak sikerrel. Alátámasztja ezt az állítást az is, hogy még 20-25 év múlva is pontosan feltüntetik azt, hogy hány évvel ezelőtt érkezett a beteg Pestre. Valahol ez azt jelzi, a betegek számontartják mióta vannak itt, nem érzik magukat a városba tartozónak és a főváros se fogadja be őket maradéktalanul. Úgy tűnik a társadalom egyre jobban bezárul, struktúrája megmerevedik, nem képes befogadni az újonnan érkezőket, illetve csak peremhelyzeteket képes biztosítani számukra (mint a napszámos létből kifejlődő ipari proletariátus), ahonnét szinte lehetetlen a kitörés, a társadalmi hierarchia magasabb lépcsőire való feljutás. Vizsgálatom természetesen nem lehetett teljes, hiszen az egészből csak egy kis szeletet ragadtam ki, mégis kiindulópontja lehet egy nagy átfogó munkának, amely alátámaszthatja, kiegészítheti a kortárs írók és a témával foglalkozó (sajnos igen gyér) szakirodalom megállapításait. 8 THIRRINGG. 1893. 246.
