A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Glósz József: Zsellérek és töredéktelkes jobbágyok a munkaerő- és árupiacon a 19. század első felében

Zsellérek és töredéktelkes jobbágyok a munkaerő- és árupiacon 187 nem úrbéres, paraszti használatban lévő földek jelentős hányadát a fél vagy annál nagyobb telekkel rendelkező parasztok használták. E tán kissé sommásnak tűnő adatokat számtalan konkrét példa támasztja alá. Galgóczy utal rá, hogy különösen a hegyvidékeken szembetűnő a telekaprózódás. Ugocsa megyében 293 fél vagy annál nagyobb telekkel bíró mellett 1910 negyed vagy annál kisebb telekkel rendelkező jobbágy élt a felszabadulás pillanatában.

8 Nem volt lényegesen jobb a helyzet az ország tágas, viszonylag ritkábban lakott középső részén sem. Bag községben (Pest megye) nem rendelkezett igaerővel az összes gazdaság 52%-a. Az ugyancsak Pest megyei Tinnye úrbéreseinek 2/3 része, Törökbálinton 83%-a házas és hazátlan zsellér volt.

9 Pest megye Duna jobb parti településein 1770-1848 között az úrbéri telki állomány 6%-kal nőtt, miközben a háztartások száma ötszörösére emelkedett.

10 Hasonló arányokat tapasztalunk már 1818-ban számos Tolna megyei mezővárosban. Pakson például 260 jobbágy és 1.130 zsellér élt, Bonyhádon 154 és 747, Tolnán 182 és 636 a számuk. Három évtizeddel korábban Tolna zsellérei harmadannyian, Bonyhádéi hatodannyian voltak.

11 A történész így nem kerülheti meg a kérdést: mivel foglalkozott, miből élt kb. 1 millió háztartás, s tevékenységének milyen hatása volt az ország társadalmának gazdasági fejlődésére? A válasz részben ismert: a töredéktelkes jobbágyok, zsellérek előtt többféle lehetőséget nyitott a hagyományos táji, komparatív előnyökön alapuló munkamegosztás valamint a gyorsan fejlődő piacközpontok és vonzáskörzetük közötti élénkülő árucsere. A tulajdonviszonyok szorítása által kényszerítve, a speciális táji adottságok, a közeli piac által ösztönözve erősen specializálódó mezőgazdasági és az önellátó háziipar tradícióira támaszkodó kézműipari tevékenység bontakozott ki, amelyet a saját és idegen termékek fuvarozása, forgalmazása egészített ki. Piaci jelenléte alapvetően különbözik a hagyományos jobbágyparasztitól: nem háztartása feleslegét, hanem teljes termelését, vagy annak döntő hányadát értékesíti, s a létfenntartáshoz szükséges javakat saját gazdaságában elő nem állítható részét vásárlás útján szerzi be. Ha ez nem bizonyult elegendőnek, napszámosként, részesaratóként, béresként jelentkezett a munkaerőpiacon. A közreműködésük nélkül aligha képzelhető el a közép- és nagybirtok üzemszerű termelésének kialakulása a 19. század első harmadában. A szegényparaszti, zsellér rétegre nehezedő egzisztenciális nyomás korán kikényszerítette a 8 GALGÓCZY K. 1855.103. 9 S. SÁNDOR P. 1951. 17-20 10 LAKATOSÉ. 1977. 136. 11 TMLÖ.: 184,486.