A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Glósz József: Zsellérek és töredéktelkes jobbágyok a munkaerő- és árupiacon a 19. század első felében
188 Ipar és társadalom Glósz József piac által megkövetelt rugalmasságot, gyors alkalmazkodást, amellyel több lábon álló tevékenysége súlypontját a pillanatnyi helyzethez igazíthatta. E részleteiben jól ismert, részben a történetírás, részben a néprajz által feltárt mikrovilágnak a makrogazdaságra gyakorolt hatása számbavételével azonban történetírásunk mindmáig adós maradt. Oka nyilvánvalóan nem a felismerés hiányában, hanem a forrásadottságokban rejlik. A korabeli adatgyűjtéssel foglalkozó hatóságok szemléletileg túlságosan is a hivatalos, jogilag szabályozott rendi társadalmi képlet foglyai voltak, s így látókörükből - s persze az adóztatásból is - kimaradtak mindazok a tevékenységek, amelyek a rendi kulisszák mögött a zsellérnépesség találékonyságáról, vállalkozókedvéről tanúskodva a 19. század első felében fokozatosan kibontakoztak, s amelyeknek eredményeként a jobbágy illetve zsellér státusz éppoly kevéssé árulkodott az adóalany foglalkozásáról jövedelméről, mint a nemesi oklevél. Mivel az adók kivetése nem a valós jövedelmek arányában történt, szükségképpen felvetődik a gyanú, hogy egyes, kedvező piaci adottságú vidékeken a lakosság tudatosan vállalta a kevesebb teherrel, zaklatással járó zsellérséget, s alacsonyabb hozamáért bőségesen kárpótolhatta magát más adózatlan - jövedelemmel. Statisztikailag e társadalmi réteg azért sem fogható meg, mivel tevékenységének összetettsége miatt egyszerűen kategorizálhatatlannak bizonyult volna. A történész így a korszak statisztikusainak, mindenekelőtt Fényes Eleknek színes, a kor valóságát jól érzékeltető leírásaira és a levéltári fondok szórványos utalásaira kénytelen hagyatkozni. Sajnos e vonatkozásban egyik forrástípus sem alkalmas kvantitatív feldolgozásra. Mivel a zsellérek szétforgácsolt tevékenysége gyakorlatilag dokumentálatlan maradt, legfeljebb közvetett adatok, spekulatív módszerek segítségével hozzávetőlegesen határozhatjuk meg azt, amitől a forrásokban már elég gazdag időszak kutatói eleddig meglehetősen idegenkednek. így nem marad más hátra, meg kell kísérelnünk a sok mozaikból egy mégoly vázlatos kép összerakását. A hagyományos paraszti gazdálkodás ellehetetlenülésének elvileg két oka, természeti és társadalmi lehetett. Bár következményei meglehetősen hasonlóak voltak, mégis érdemes utalnunk a különbségre, mivel más-más esélyeket, lehetőségeket kínált az így kialakult egzisztenciális válság megoldására. A hegyvidék kínálta komparatív előnyök inkább a mezőgazdaságon kívüli, ipari, kereskedelmi tevékenység irányába terelték a lakosságot, ezzel szemben a kedvező adottságú területek földhiánnyal küzdő lakói inkább - önálló termelőként vagy a közeli uradalmak napszámosaiként, béreseiként - inkább a mezőgazdaság területén keresték saját gazdaságuk kiegészítő jövedelemforrásait. A fejlődő kereskedelem útvo-
