A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Iparostársadalom az iparosítás előtt - Pozsgai Péter: Torna mezőváros iparosai a 19. század közepén
172 Ipar és társadalom Pozsgai Péter - az egyéni életciklus és a családciklus törvényszerűségei miatt - csak 1852 után lettek önállóak, mesterségüket egy időközben már elhunyt, de 1852-ben még összeírt mester hagyományozta rájuk. Ali esetből ötben a halott kézműves fiára szállt az ipar, négy esetben pedig vejére, egy esetben az özvegy új férje vitte tovább a műhelyt és ismét egy esetben maga az özvegy folytatta a kalapkészítést két fiával, akik inasokként szerepelnek az 1869. évi népszámlálás felvételi ívén. A 34 családból legnagyobb arányban a fazekasok képviseltetik magukat (7 család), őket követik a bodnárok, csizmadiák, suszterok (3-3 család), majd az asztalosok, szabók, kalaposok, mészárosok, kerékgyártók és szűcsök (2-2 család) és végül, a kőműves, tímár, szíjgyártó, kovács, lakatos és molnár kézműves háztartásfők egy-egy családja. A 3. táblázatból láthatóan jelentősebb arányú iparszerkezeti változás nem történt. Az 1857-re megállapított alacsonyabb kézművesszám alapján nem lehet a mezővárosi kézművesség hanyatlására következtetni, sokkal inkább a foglalkozásokat illetően kevésbé pontos adatfelvételre gyanakodhatunk. A vizsgált időszakban a legnagyobb növekedés a mezővárosi vargák körében tapasztalható: a létszámuk több mint kétszeresére emelkedett két évtized alatt. 29 A fazekasok esetében már visszaesés tapasztalható, bár ez a táblázatból nem tűnik ki (a fazekassággal foglalkozók száma csak kis mértékű, azonban folyamatos csökkenést mutat), de a fazekas-dinasztiák száma jelentősen csökkent és az utódok közül többen — az időszak második felében - már nem apjuk foglalkozását választották mesterségül. A kőművesek táblázatbeli létszámának csökkenése sem biztos, hogy a valós helyzetet tükrözi, hisz ahogy az már korábban is látható volt, a kőművesek és az ácsok esetében a legnehezebb foglalkozásuk meghatározása, mert még 1869-ben is többször csak napszámosként említik őket. Egyes rokon iparágak esetében a szerkezeti változások jelei is mutatkoznak: a suszter mesterek számának nyolc fős növekedése és a csizmadiák számának csökkenése, illetve stagnálása; a szűcsök fokozatos térvesztése is látható a szabók létszámának növekedésével párhuzamosan. Az 1870-ben megjelenő négy új mesterség némelyike már a városiaso- dás jeleit mutatja (bádogos, ecetgyártó, pék, ablakos). Teljesen hiányzik a textilipari szakmák közül a takácsoké. Ez egy jelentős arányú, általánosnak tekinthető paraszti háziipari tevékenységre mutat, amellyel jelen dolgozatomban nem foglalkozom. 29 DÓKÁK. 1979.25.
