A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Iparostársadalom az iparosítás előtt - Pozsgai Péter: Torna mezőváros iparosai a 19. század közepén

Torna mezőváros iparosai a 19. század közepén 173 3. Család- és háztartásszerkezet A 19. századi „osztrák" népszámlálások (1850, 1857), nyugat-európai minták felhasználásával új, a korábbi lélek- és adóösszeírásoktól eltérő számlálási egységet vezettek be a lakosság összeírásánál. A „lakófél" (Wohnpartei) fogalom 1857-ben jelenik meg először,

30 de tartalmában már az 1850/51. évi népszámlálás számlálási egységének is az alapját jelentette, mely a nukleáris („egyszerű") családokat tekintette a számlálás alapegységének függetlenül attól, hogy ez a házon belül a rokoni együttélésnek milyen összetettebb szervezeti formájába illeszkedett és a házon kívül milyen - többnyire rokoni - együttmüködési.formák játszottak szerepet a gazdálkodásban és a fogyasztásban.

31 Mindez nagyon megnehezíti a 19. század közepét megelőző „famílián" alapuló háztartásfogalom megfeleltetését az 1850/5l-es, 1857-es és az 1869-es népszámlálás „lakófél" háztartásfogalmával.

32 A 19. század közepétől a háztartás fogalmát csak az egy fedél alatt élők meghatározott csoportjaira alkalmazták, így többnyire legfeljebb az egy házban élő rokoni csoport családszerkezetét lehet vizsgálni és rekonstruálni, annak egyszerű vagy feltételezhetően összetett voltát megállapítani. Pusztán a népszámlálási ívekre támaszkodva tehát csak egy szűkített - az egy házban élőkre korlátozódó - háztartásfogalom alkalmazására van lehetőség. Kiegészítő forrásokkal azonban egyes esetekben lehetőség nyílhat a valós háztartási kötelékek feltárására. Az összetettebb formák elsősorban a paraszti munkaszervezetben játszottak jelentős szerepet, míg a kézműves családoknál ennek szerepe általában elhányagolhatóbb. Dolgozatomban a háztartást fogalmát nem a fenti rekonstruált értelemben használom, hanem egyelőre igazodtam az összeírok által használt lakófél alapú háztartásfogalomhoz, bár tisztában vagyok annak fogyatékosságaival.

33 A 19. század említett három lajstromos népszámlálásának felvételi ívein alapuló, a valósághoz közelebb álló háztartásfogalom kidolgozása csak az egyes családok sze30 DÁNYI D. 1993. 106. Az 1857. évi népszámlálás B. mellékletét („Útmutatás a bejelentési jegy betöltése végett"). 31 Az 1850. évi „Hivatalos Utasítás" a következően rendelkezik: „Egy különös fölvételi ívet kapnak a népszámlálásnál: a) minden házasságban élő gyermekével együtt, vagy ha nincsenek azok nélkül; b) fi- vagy nőözvegy ha gyermeke van; c) azon nőtlen vagy hajadon és özvegy gyermektelen személyek, kik cselédet tartanak, és magokban laknak vagy saját vagyon, hivatal- vagy keresetből élnék." Közli DÁNYI D. 1993. 92-93. - A „lakófélre" vonatkozóan ld. még FARAGÓ T. 1989. 439. 32 Vö. ANDORKA R. - FARAGÓ T. 1984. 404-405. 33 Lásd az 1869. évi népszámlálás „Utasításának" 21. pontját: „Akár bejelentési, akár fölvételi ívekkel eszközöltetik a népszámlálás, alapja mindenkor az egyes háztartás (lakófél)." Ezen kívül az „Oktatás felvételi ívek betöltéséhez számláló ügynökök és vizsgáló bizottsági tagok számára" 20. pontját.