A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kövér György: Milyenek vagyunk? A Hajnal István Kör–Társadalomtörténeti Egyesület – tíz év múltán

Milyenek vagyunk? 15 tucionalista alapokon egy új „business history") is kialakultak.

10 A történeti szociológia újabb és újabb sokat sejtető igénybejelentései ellenére mindmáig váratnak magukra az ígéretet beteljesítő nagy müvek. A pszichohistória is leginkább csak a pszichoanalízis történelmi alkalmazásaiban mutatott fel részeredményeket, ami azonban távol áll attól, hogy valami szaktudományos konszenzuson alapuló történelmi pszichológiának tekinthessük." Frontális támadás azonban - talán Gertrude Himmelfarb amerikai próbálkozását leszámítva

12 - nem indult a társadalomtudományos irányzat ellen. Az elbizonytalanodás legbiztosabb jele viszont kétségtelenül az volt, amikor a társadalomtudományos történetírás hajdani apostolai maguk kezdtek a „narrációhoz" való visszatérésről, vagy éppen „új-régi történetírásról" beszélni és írni.

13 Azért-e, mert mégsem találtatott minden megszámlálhatónak és könnyűnek - ebből a szempontból majdnem közömbös. Tudatosította a krízist az a szociolingvisztikai alapozottságú áramlat, amely nemcsak a források, hanem magának a történetírás nyelvének analízise révén próbálta mind a hagyományosnak tartott történetírói diskurzusokat, mind a társadalomtudományosnak mondott történetírás retorikáját reflexív módon értelmezni. Hiszen a történeti források zöme maga is nyelvi formába öltöztetve maradt ránk, s a kor nyelve ugyanúgy része a múltnak, mint a történészé a jelennek.

14 A múlt nyelvi burkának felfejtése már a régebbi történészgenerációk számára is módszertani kérdések sorát vetette fel, de a nem-narratív történetírás lehetősége és ígérete a problémát a társadalomtudományos irányzat számára végképp megkerülhetetlenné tette.

15 Ez a legújabb, ún. nyelvi-nyelvészeti fordulat (hiszen a „lingvisztikai" jelző magyarul mindkettőt jelentheti) egyszerre hordoz egyfajta szociállingvisztikai háttérbe ágyazott történetírást (mondjuk például a történelmi Jelölés" struktúraformáló szerepének belátását) és a történeti diskurzus módjának tudatos választását és kezelését. Egyben kizárja azt a lehetőséget, hogy a társadalomtudományos történetírás válságát egyszerűen valami visszavonulás követhesse. Az eltelt három évtized sehol sem múlt el nyomtalanul a 19. századi historicista hagyományokhoz látszólag öntudatlanul vagy kimondatlanul ragaszkodó történeti részdiszciplínák felett. Elég kézbe venni 10 RAFF.D.M.G.-TEMIN, P. 1991.7-41. 11 LIFTON, R.J. - OLSON, E. 1974.; GAY, P. 1985; BOTOND Á. 1991. 12 Kötetben felsorakoztatva: HlMMELFARB, G. 1987. 13 Lawrence Stone: The revival of narrative: reflections on a new old history (STONE, L. 1987. 74-99.). 14 BURKE, P. - PORTER, R. 1987.; BURKE, P.-PORTER, R. 1991.; BURKE, P.-PORTER, R. 1995. Lásd még: CORFIELD, P.J. 1991. 15 A probléma történetfilozófiai mélységeire különösen WHITE, H. 1987. 1-58.