A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kövér György: Milyenek vagyunk? A Hajnal István Kör–Társadalomtörténeti Egyesület – tíz év múltán
16 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Kövér György akármelyik mértékadó nemzetközi szakfolyóiratot, hogy meggyőződhessünk arról: a történetírás nyelve - a lényegbevágó kulturális különbségek ellenére - olyan átalakuláson ment és megy keresztül, amit már lehetetlenség visszafordítani. A leginkább zökkenőmentes továbblépésre a legnagyobb eséllyel azok a lágyabb társadalomtudományos irányzatok tehetnek kísérletet, amelyek a totális történelem eszméjét a mikroléptékü megközelítésbe, az antropológiai „sűrű leírás" gondolatát pedig a (mikro)história instrumentáriumába igyekeznek átmenteni. A magyarországi társadalomtörténet-írás előzményeit, változatait és intézményes feltételeit tekintve, nálunk az állam történetével szembeállított megközelítés, a „nép története", már az Ac sády-féle jobbágy ságtörténetben, vagy Tagányi munkásságában fellelhető volt, majd újra meg újra felbukkant a Domanovszky iskola szerzőinél. 16 A professzionális kiteljesedés Szabó István jobbágy-parasztság-történeti életmüvében és annak iskolateremtő hatásában mutatható ki. 17 Ennek a vonulatnak eredeti, bizonyos értelemben saját korán messze túlmutató interdiszciplináris hajtásaként lenne talán leginkább értelmezhető a Mályusz-féle népiségtörténet is. De megfeledkezhetünk-e a szokványok szerint besorolhatatlan, a technika- és írástörténeten kívül a társadalomtörténetben is eredetit alkotó Hajnal István oeuvre-jéről, akit tulajdonképpen a társadalomtörténet bármelyik irányzata méltán előképének tekinthet. 19 A „fordulat éve" szakadással járt ezen a területen is. Miközben újra kinyomtatták Acsády és Tagányi egy-egy müvét (fogalmazhatnánk úgy is, hogy visszahátráltak a két világháború közötti fejleményekhez képest), beköszöntött az egyetlen üdvözítő tudományosság korszaka. Jóllehet a történeti munkák általában tartalmaztak egy fejezetet a parasztságról vagy a munkásosztályról s mindent illetett a „társadalmi" (elsősorban mint jelző szerepelt), mégis szinte egy csapásra semmitmondóvá vált. Legyen szabad e megállapítást csak egyetlen példával illusztrálnom, A Magyar történeti bibliográfia 1825-1867-ig terjedő kötetei, miközben gazdaság, jog, politika stb. rovatokra tagolták a históriát, nem tartalmaztak (nem tartalmazhattak) „társadalom" fejezetcímet. Az osztályokról szóló rész a gazdaságról szóló kötetben a pénz- és hitelügy és gazdasági intézmények közé került, a 16 WELLMANN I. 1937.;BERLÁSZJ. 1943. 17 Munkásságának bibliográfiája: A debreceni... 1982. Az iskolateremtés legfontosabb dokumentumai az általa szerkesztett Agrártörténeti Tanulmányok (SZABÓ I. 1960.) ill. A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában (1848-1914) (SZABÓ I. 1965.). 18 MÁLYUSZE. 1994. 19 HAJNALI. 1939.
