A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kövér György: Milyenek vagyunk? A Hajnal István Kör–Társadalomtörténeti Egyesület – tíz év múltán
14 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Kövér György Tíz évvel ezelőtt itt akár abba is hagyhattuk volna a szemlét, ám az azóta eltelt időszak újabb fejleményei ma további elemzést érdemelnek. A hatvanas években hallatlan önbizalommal startoló társadalomtudományos áramlat a nyolcvanas évek végére az elbizonytalanodás, sőt a válságjeleit mutatta. Bár - mint fentebb említettük - képviselői pozíciókat foglaltak el mind az akadémiai életben, mind a médiákban (itt most csak szakfolyóiratokra, ill. szakmai könyvsorozatokra gondolunk, bár a média szakmáktól távolabb eső hatalmi központjait aligha hagyhatnánk figyelmen kívül egy alaposabb elemzésben) - a történetírás meghódítása (a francia eset talán egyedül kivétel ez alól) általában nem járt sikerrel. Kiderült addigra az is, hogy a társadalomtudományokkal való csereviszony eléggé egyoldalúra sikeredett, részben már csak azért is, mert nem valódi kölcsönösségen alapult (vagyis a társadalomtudományok sokkal kevésbé mutatkoztak vevőnek az új társadalomtörténet termékeire, mint fordítva), ráadásul a társadalomtudományok közötti diverzifikálódás, illetve az egyes szakágakon belüli módszertani megosztottság elmélyülése a történészeket meglehetősen önkényes metodikai választásokra késztette. Az egyoldalú csere nemcsak az állandó megújulásra adott alkalmat, hanem bizonyos kiszolgáltatottságot is eredményezett a rapszodikusan változó társadalomtudományos divatáramlatokkal szemben. 7 A kooperáció a legsikeresebbnek talán azokon a területeken bizonyult, ahol a történeti adaptáció maga is új módszerek kifejlesztésével járt és az eredmények az eredeti szaktudomány horizontját is kitágították (leginkább a történeti demográfia, a történeti antropológia, illetve az új történeti földrajz esetében). 8 Más területeken (például a történeti gazdaságtan) az új (elsősorban kvantitatív) technikák alkalmazása az új diszciplínát (new economic history) bizonyos értelemben saját gettójába zárta. Bármennyire is jól érezze magát ebben az előkelő (mert dinamikus) elszigeteltségben a kvantitatív gazdaságtörténet-írás legmesszebbre merészkedő, formális neoklasszikus modellekkel operáló „kliometrikus" áramlata, hatása és elfogadottsága a történetírás egyéb ágaira igen korlátozott maradt. 9 Azt a kérdést, hogy a kliometrikus diskurzus nyelve mennyire felel meg egy szcientista közgazdaságtan kritériumainak, most szintén nem érdemes felvetni, azt viszont igen, hogy a közgazdaságtan egyéb irányzataira támaszkodva más gazdaságtörténeti iskolák (így neo-insti7 WILSON, A. 1993.31. sköv. 8 Az egyes történeti társadalomtudományágak fejlődéséről többek között az alábbi írások adnak áttekintést: ANDORKA R. 1988.; HOFERT. 1984.; TlMÁRL. 1985. 9 FLOUD, R. 1973.; McCLOSKEY, D.N. 1987. A hagyományos történetírással való párbeszéd szorgalmazására szinte egyedülállóan empatikus példa épp magyarul jelent meg Eddie, Scott M. tollából: EDDIE, S.M. 1996.
