A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kövér György: Milyenek vagyunk? A Hajnal István Kör–Társadalomtörténeti Egyesület – tíz év múltán
Milyenek vagyunk? 13 folyamat sikkad el? (Már ha van, pontosabban volt egyáltalán valami egész, és nem pusztán mi konstruáljuk valamiféle totalitássá!) Vagy éppenséggel a történettudománynak kellene a koordináló szerepét magára vállalnia? Ne firtassuk, hogy a kétségtelenül nagyreményű historikus céh művelői képesek voltak-e, avagy lesznek-e valaha az előbbit (ti. az elsikkadást) beismerni, vagy az utóbbit (ti. a módszertani integráló szerepet) eljátszani (miközben a társadalomtudományok egymás között kooperálva egyre kevésbé látszanak erre alkalmasnak). Érjük be annak megállapításával, hogy ebből a hiányból fakadt a totális történelem eszméje (újabban a világméretű összefüggések divatjajegyében, más értelemben globális történelemről is szokás beszélni). Ezt a hatvanas években megerősítette az az illúzió, hogy úgy tűnt, legalább a társadalomtudományok bizonyos csoportjai alapjában azonos irányban menetelnek, már ami a tudományos instrumentárium egységesítését illeti. Természetesen a társadalomtörténet fenti változatai sem időben, sem tartalomban nem különültek el ilyen élesen, s közöttük számtalan átmenet, átfedés alakulhatott és alakult is ki. Nincs mód a gyakran tárgyalt francia, ill. német fejlődés útjainak különbözőségébe belemerülni. Az, hogy sosem volt egységes a nyugat-európai tudomány útja - mind intellektuális, mind intézményi szempontból eléggé magától értetődő. 6 Figyelemre méltó sajátosság, hogy míg francia viszonylatban 1947, az (akkor még) École Pratique des Hautes Études „hatodik szekciójának" megalakulása óta az Annales szellemében szervezett társadalomtudományos történetírás szinte intézményes hegemóniát vívott ki magának, addig Németországban a gazdaság- és társadalomtörténeti tanszékek régebbről fennálló rendszerétől és a hivatalos történetírástól inkább munkaközösségek, folyóiratok (Geschichte und Gesellschaß 1975) köré szerveződve próbálta magát függetleníteni az új, kritikai társadalomtörténet. Az „Oxbridge"-i college-ok által dominált Angliában viszont az első társadalomtörténeti professzori kinevezésre csak 1967-ben került sor (Harald Perkin személyében épp Lancasterben, az újonnan alapított egyetemek egyikén), de intézményesen a társadalomtörténet tulajdonképpen sohasem oldódott el a gazdaságtörténet szervezeti kereteitől. Hogy a „nemzeti kontextus" ezen különbségeinek milyen institucionális mozzanatok állnak a hátterében (például hogy mi a „jelentése" egy tanszéknek itt és amott), az egy ilyen jubiláris visszapillantás keretében természetesen nem vizsgálható, de legalább egy utalás erejéig mégsem maradhat említetlenül. (Mellesleg, mivel nem valószínű, hogy a francia példa meghonosítására halvány esélyünk is lehetne mostanában, véleményem szerint a német és angol mintára érdemes inkább figyelmünket fordítanunk.) 6 RITTER, G. 1991. ill. BOURDIEU, P. 1996.
