A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kövér György: Milyenek vagyunk? A Hajnal István Kör–Társadalomtörténeti Egyesület – tíz év múltán
12 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Kövér György képviselték. Ez az irányzat végső kiteljesedését Nyugat-Európában a marxi ihletettségü történetírásban érte meg a második világháború után, bár marxistákat ott szinte valamennyi irányzat képviselői között találhatunk. Az ötvenes-hatvanas évektől kezdve fejlődött ki világszerte a társadalomtörténet-írásnak az a válfaja, amely bevallottan és tudatosan épp a társadalomtudományos paradigmák követése révén akart különbözni, mind a korábbi társadalomtörténettől, mind a történetírás egyéb ágaitól. Ebben a társadalomtudományos történeti megközelítésben („social science history", „historische Sozialwissenschaft") a hangsúly a mély struktúrák, hosszú folyamatok elemzésére helyeződött, ami természetesen szorosan összefüggött a társadalomtudományok korabeli (strukturalista) paradigmaváltásával is. Az új társadalomtudományos irányzat lényeges időbeli és tartalmi eltérésekkel jelentkezett a francia, az angolszász és a német tudományosságban. 3 Részben attól függően, hogy az adott kultúrában milyen funkciót töltött be a történetírás az általános intellektuális (értsd állam- vagy kultúrnemzeti) diskurzusban, részben pedig annak függvényében, az adott kultúrában milyen viszonyban álltak a társadalomtudományok a szellem- (és ezen belül a történeti) tudományokkal. A társadalomtudományok történeti szerepével kapcsolatos viták gyökerei szintén a századfordulóra nyúltak vissza (lásd a Karl Lamprecht, ill. Francois Simiand nevével fémjelzett csatározásokat). 4 Külön megjegyzést érdemel a humángeográfia „modell-szerepe" az Annales történelemszemléletének kiformálódásában. 5 Ez az irányzat lényegében már magában hordozta a társadalomtörténeti törekvések harmadik lehetséges variánsát, amit leggyakrabban totális történelemnek, vagy más szóval „a társadalom történeté"-nek (angolul „history of society", megkülönböztetésül a „social history"-től) neveznek. Hogy ez az értelmezési lehetőség az előzőben gyökerezik, arra már maga az ún. Annales iskola kifejlődése és léte jó példa. Felvethető azonban a kérdés, hogy egyetlen társadalomtudomány eszköztárából kiindulva megalkotható-e a történelem totalitása? Nem lévén ugyanakkor a különböző társadalomtudományoknak univerzális metodológiája, ha a történettudomány mindegyikkel szemben a módszertani recepció igényével lép fel, akkor nem összeegyeztethetetlen eklektikus eredményhez, (Dosse könyvcímét idézve újra) feldarabolt históriához jut-e, amelyben épp az össztörténelmi 2 A társadalomtörténet értelmezéseinek áttekintésére elsősorban a Rethinking social history A. Wilson és K. Wrightson által írott tanulmányait használtam (WILSON, A. 1993. 9-78.). 3 Lawrence Stone: History and the social sciences in the twentieth century (STONE, L. 1987. 3-45.). 4 Ezek tömör összefoglalására: BURKE, P. 1980. 23. sköv. 5 DOSSE, F. 1987. 24. A térbeliség kérdéséről tágabb összefüggésben lásd KRONSTEINER, B. 1989. 23. sköv.
