Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)
A salgótarjáni zsidóság története a Holokauszt után
elhagyott javaik kezelésére kormánybiztosi megbízottat neveztek ki. A kormánybiztos még 1948-ban is kilencven elhagyott ingatlant vett kimutatásba a városban, amelyek közül három „háborús távollét" miatt állt gazdátlanul, a többi tulajdonos mind deportált volt. A hazatérők igyekeztek visszaszerezni vagyontárgyaikat, ingatlanaikat és ingóságaikat, vagy használatba venni az üresen maradt lakásokat. A nemzeti bizottsághoz, polgármesterhez, illetve a kormánybiztoshoz valósággal özönlöttek az ez irányú kérelmek. Elhagyott Javak Kormánybiztosa Balassagyarmat Azon kéréssel fordulok az elhagyott javak kormánybiztosához, részemre lakberendezési tárgyakat kiutalni szíveskedne. Engem még 1942. év májusában munkaszolgálatra behívtak, és családom I945 júniusában deportálták. Mauthausenből [koncentrációs tábor Ausztriában} visszaérkeztemkor ingóságaimból semmit nem találtam. Most minden ruha és bútorzat nélkül vagyok egy családnál albérleti szobában. Már tíz éve a Salgótarjáni Kőszénbánya rónabányai élelemtárában mint napi béres vagyok alkalmazva, a fizetésemből semmit nem tudok beszerezni. Szeretnék mielőbb megnősülni, de ez a körülmény megnehezíti, mert még egy asztalt sem tudok beszerezni. Szeretném újból, családi élettel a jelenleg albérleti lakásom egy új otthonra változtatni. Kérésem megismétlésével maradtam kiváló tisztelettel: Klein Gábor Rónabánya, 1946. június 21. (Elhagyott Javak Balassagyarmati Kormánybiztosának iratai, 1187/1946.) Tekintetes Polgármesteri Hivatal Salgótarján | mJ Alulírott azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a tisztelt Polgármesteri Hivatalhoz, hogy részemre a Fő utca 94. szám alatt levő, Friedmann Rezső tulajdonát képező egy szobakonyha, speizből álló lakást, mely jelenleg üresen áll, részemre kiutalni szíveskedjék. Tekintettel arra, hogy most tértem vissza a deportációból, és férjem is útban van hazafelé, jelenleg az izraelita hitközség tömegszállásán lakom, ezért a lakásra igen nagy szükségem van. Kérésem ismétlése mellett maradok tisztelettel: Weiss Mórné Fő utca 94. Salgótarján, 1945. évi június 3. (Salgótarján Megyei Város polgármesterének iratai, 4122/1945.) Még túl sem tették magukat a Vészkorszak szörnyűségein, sokan a hazatérők közül talán még nem is voltak képesek újra talpra állni, amikor a nagy nehézségek árán beindított magánvállalkozásokat újabb csapás érte: az államosítás. Az állam 1949—1950-ben saját tulajdonába vette, úgymond szocializálta az addig magánkézben lévő gyárakat, üzemeket, üzleteket, köztük a zsidók vállalkozásait is. Erre a sorsra jutott Salgótarjánban a Bógenglück testvérek vas-, bőr-, festék- és háztartásicikk-kereskedése, Sonnenschein Géza cipőkereskedése, Berger Jakab üveg- és porcelánkereskedése, Grossmann László malomüzeme, Bleyer Farkas szállodája, a híres Bristol, a Badacsony Szálló, számos italméréssel és más vállalkozással egyetemben. 79