Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A salgótarjáni zsidóság sorsa Magyarország német megszállását követően

Részlet a salgótarjáni gettóból elhurcoltak listájáról Egyet tudok mondani, hogy mi kor minket a patak partján a sze relvényhez a vagonokba tereltek, Zs.-né kiállt az ajtóba, a boltjuk ajtajába, és énekelte - a saját fülemmel hallottam -, hogy „Száz zsidó egy sorba, mennek a vagonba". Nagy, kövér asszony volt, én, amíg élek, soha nem felejtem el! (Hídváry István interjúja Z. Gy.-nével. Részlet.) A birkenaui női tábor Nappal érkeztünk Auschwitzba, én legalábbis úgy emlékszem. Mikor Birkenauba [az auschwitzi koncentrációs tábor egy részébe] érkeztünk, ott várt bennünket Mengele, a gyönyörű filmszínész [kinézetű] lágerorvos. A hírhedt Mengele várt bennünket! Minden pakkunkat ott kellett hagyni a vagonok mellé letéve. A Kék Duna-keringőt dúdolta, ezt, látja, soha nem fogom elfelejteni. És gumibot volt a kezében. A bal kezével intett arra, a jobbal a másik oldalra, és a gyerekes szülőket vagy az öregeket, vagy aki egyszerűen nem tetszett, azt intette balra, a másik társaságot jobbra. Mi a húgommal mentünk. A kezünk össze volt kulcsolva mindig, hogy el ne szakadjunk egymástól. Amikor láttam, hogy az anyám meg a gyerekem, a másfél éves kisfiam mennek balra, reflexszerűen, automatikusan rohantam volna utánuk. Mengele megrántotta a kezem és megkérdezte németül, amit egy kicsit értettem, hogy: egészséges vagy? Mondtam: igen. Akarsz dolgozni? Igen... Erre megfogott és rántott egyet rajtam. Azt mondta, hogy los [ejtsd: lósz. Rajta! Gyerünk!], és elrángatott az anyámtól és a fiamtól, így maradtunk mi az élők között, egyelőre Auschwitzban, a húgommal. (Hídváry István interjúja F. M.-ftével. Részlet.) «,4