Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A salgótarjáni zsidóság sorsa Magyarország német megszállását követően

A gettó és a gyűjtő helye Salgótarjánban Április tizenkettedikén, 1944- CQES® ben, felvettük a sárga csillagot.! Gondolhatja, mi tősgyökeres tarjániak, akik itt születtünk, itt nevelkedtünk, a szüleink is itt éltek, nekünk végigmenni a városban, sárga csillaggal az ismerősök előtt! Ez nagy megszégyenítés volt, amit el kellett szenvedni. Még az udvarunkba, a bezárt udvarunkba is jött a rendőr ellenőrizni, hogy rajtunk van-e a sárga csillag! Hát ezzel már eleget mondok, ugye? (Hídvári István interjúja G. A.-nével. Részlet.) hordaniuk, 17-én lezárták és lepecsételték a zsidó származású aranyművesek, ékszerészek és órások üzleteit. Május 3án megkezdődött a gettóba (elkülönített, zárt városrészekbe) telepítésük. Huszonhárom településről: a városon kívül Nógrád keleti feléből (a Sziráki járásból) és Heves megye közeli falvaiból szállították ide őket, összesen 2018 főt. A gettó a város három, egymáshoz közeli részében volt: 1. A mai Karancs Szálló, Pécskő utca, Kissomlyó utca által határolt rész, 2. a mai főposta és az áruház mögötti rész, 3. a mai garzontól a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskoláig terjedő terület. A számukra kijelölt területet csak 11 és 16 óra között hagyhatták el, a vasútállomás környékén nem tartózkodhattak, vasár- és ünnepnapokon nem jöhettek ki a gettóból. A főutcán nem közlekedhettek, ablakaikat el kellett takarniuk. Május 16-ától már ki sem mozdulhattak az említett városrészekből. 56