Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A salgótarjáni zsidóság sorsa Magyarország német megszállását követően

„Nehéz zsidónak lenni" (Hermann Lipót rajza) A zsidók gettóba telepítése az illetékes miniszteri rendelet és a vármegye alispánjának végrehajtási rendelkezései szerint folyó hó 3-án városunkban is kezdetét vette, és május 10-Íg le lesz bonyolítva. A gettó kijelölése a helyi viszonyoknak megfelelően és a keresztény polgárság érdekeinek megóvása mellett történt, s a városházán folyik már a felszabadult zsidó lakásoknak a keresztény lakásigénylők számára való kiutalása. A városban eddig települt zsidó lakosokon kívül még 420 vidéki zsidó is a kijelölt gettóba lesz betelepítve. Mint értesültünk, rendelkezés történt a zsidóknak az utcákon való közlekedésiének] korlátozásáról, mind helyrajzi, mind időbeli szempontból. (A Munka, 1944. május 6., 1. oldal.) 1944 márciusában (helyesen: májusában} közölték, hogy ki kell költöznünk a lakásunkból, mert meg volt határozva, hogy hol van a gettó területe, ahonnan kitették a nem zsidó lakókat, és nekünk oda kellett költözni. Mindent a korábbi lakásunkban kellett hagyni. Idegen lakásba kerültünk, oda, ahol ki volt a helyünk jelölve a gettóban. Én az édesanyámék melletti Pécskő utcai házba, a Deutsch-lakásba kerültem az anyósommal együtt, mert a férjem akkor harmadik éve nem volt otthon, munkaszolgálatos volt. Mi ketten egy picurka szobába kerültünk az anyósommal. (Hídváry István interjúja Z. Gy.-nevel. Részlet.) ...itt a gettóban, úgy emlékszem, sötétkék papírral kellett besötétíteni az ablakunkat. Hogy mi miatt, azt nem tudom, de biztos nagy bűnünk volt, mert zsidók voltunk. Gondolom, azért volt. Nem gondolom, tudom, hogy ez volt a bűnünk. (Hídváry István interjúja F. M.-nével Részlet.) Rátky polgármester hírhedt „másfélsorosa" a gettósítás befejezéséről 57