Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A salgótarjáni zsidóság élete - A zsidó élet jellegzetes vonásai

Géza, Endre, Béla, Oszkár, Adolf, Ferenc, Sándor. Ahhoz a zsidó hagyományhoz viszont egy-két kivételtől eltekintve mindenkor tartották magukat, hogy a fiú nem kapta az édesapja, a lány pedig az édesanyja nevét. Fontos fordulópont volt a lányok életében a 12., a fiúkéban a 13. életév, amikortól kezdődően már ők is kötelesek voltak betartani a vallási előírásokat, s amelyet fényes családi ünneppel ünnepeltek meg. A fiatal szerelmesek kapcsolatát szentesítő zsidó esküvő a rabbi által vezetett sajátos szertartás, amely azonban 1895-ig kizárólag csak hittársak között lehetett érvényes. Keresztényekkel, katolikusokkal és protestánsokkal nem házasodhattak, a vegyes házasságot egyik vallás papjai sem fogadták el törvényesnek. Miként a születésnek és a házasságkötésnek, úgy a temetésnek is megvoltak a zsidóság körében gyakorolt sajátos szokásai. Hogy mennyire fontosnak tartották a haldoklóról és a halottról való gondoskodást, az is jelzi, hogy jórészt ezen feladatok ellátására külön szervezetük, a már említett szent egylet létezett. Számunkra, a 21. század embere számára minden bizonnyal elviselhetetlen fájdalmat jelentene, ami akár még a 19. század végén is „természetes" jelenség: 1875 és 1895 között a tarjáni zsidóság halottainak majd negyven százaléka egy év alatti kisgyermek volt. A legidősebbek a kilencvenedik életévüket is megélhették, bár ez egyáltalán nem volt gyakori, a végelgyengülés nagyon ritkán szerepelt a halálokok között. A kicsik leggyakrabban veleszületett gyengeségük, „görcsök" miatt haltak meg, vagy éppen a himlő győzte le őket. A felnőttek haláláért legtöbbször a légúti megbetegedések voltak felelősek (a poros, füstös tarjáni levegő különösen megviselhette az emberek tüdejét), de sokszor váltak végzetessé az emésztőrendszer betegségei is. Sírkövek a salgótarjáni zsidó temetőben IRODALMI AJÁNLÓ: Csorna Zsigmond- Lőwy Lajos: Kóser vágás és kóserborok a nemzsidó vallású magyar parasztság tudatában. Lásd: ... és hol a vidék zsidósága?... Budapest, 1994, 95—129- oldal; Gerő László: Magyarországi zsinagógák. Budapest, 1989; Hahn István: Zsidó ünnepek és népszokások. Budapest, 1995; Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság. Budapest, 1986, 230-246. oldal; Újvári Péter: [Magyar] Zsidó Lexikon, Budapest, 1929 [Vác, 2000]; Zeke Gyula: A magyarországi zsidóság hitközségeinek kiépülése. Lásd: Hét évezred a haizai zsidóság életében. I. rész. Budapest, 1990, 126-144. oldal . 28