Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

336. A Nógrád Megyei Munkástanács alakuló ülésének jegyzőkönyve – Salgótarján, 1956. november 21.

Arra gondolok, hogy kevés a magyar ember, ne folyjon több vér! Úgy érzem, hogy magyaros cselekedet lesz, ha elfelejtjük a sérelmeket, és megkérjük azokat, akikben a nép nem bízik, hogy álljanak félre. Üzemekben, hivatalokban, kisebb helyeken találkoztam ezzel, és ezt üdvözlöm is. A megyei tanács, amely nem csinált rendet a portáján, távolítsa el azokat, akik fejlődő életünk útjában állnak! Ha követeléseinket a kormány teljesíti, ez a munkásság, amelyet eddig félrevezettek, igaz szívből meg fogja mutatni, hogy mit fog tudni adni. Mlinarik [István] p[ol]g[ár]t[árs, a megyei nemzeti bizottság elnöke]: Szeretném ennek a megbeszélésnek a célját arra irányítani, amiért idejöttünk. Azt próbáljuk megtárgyalni, hogy a megyei munkástanácsnak, mint fontos szervnek, mi lesz a szerepe. Hogy a rádió és a sajtó vita tárgyát képezi, ez természetes. A viták elsősorban abból származnak, hogy sok a pletyka és a felelőtlen beszéd. Szinte úgy néz ki a dolog, hogy vannak egyes személyek, akik ezen pletykákat és felelőtlen beszédeket készakarva terjesztik, hogy ezzel megzavarják a dolgozókat és nyugtalanítsák a népet. Ezen egyéneket ki kell dobni magunk közül! Ilyenekre nincs szükségünk! Tegnap a sajtóban tárgyalást folytattunk, és arra a megállapodásra jutottunk, hogy együtt fogjuk a lapot készíteni, egymást ellenőrizzük, de [ezt] nem kell félreérteni, nem cenzúráról van szó, csak arról, hogy bármely részről a jó cikkek, az igazak mehetnek, ellenben a rossz és hazug cikkek nem kerülhetnek a sajtóba. Tehát hangsúlyozom, hogy semmiféle cenzúráról nincs szó, csupán békés együttműködésről. A rádiónál azonban már más a helyzet. Elözönlötték olyanok, akik nem tartották szem előtt az igaz tájékoztatás tisztaságát. Szóba került egy [s] más kérdés is, [például] a szakképzettség kérdése. Ha elhangzik egy kijelentés, akkor azt mondják, hogy Mlinarik mondta. Kijelentem most is, hogy az a munkáskáder, aki tíz-tizenkét év alatt nem tanult eleget és nem igyekezett azon, hogy tanuljon, annak nincsen helye vezető állásban. Van egy javaslatom, hogy a vita arra terelődjön, amiért most összehívták az ülést. Megalakultak az első időben a tanácsok, húsz tagból álltak, s nem a munkásság választotta őket. Amikor erre felhívtuk a figyelmet, a válasz az volt, hogy jól van ez így, úgyis ideiglenes. Erre a kérdésre nagyon kell vigyázni! A felelős beosztásokat meg kell vizsgálni, hogy jó gondolkodású személyek kerüljenek ilyen helyekre, igaz magyar emberek, akiknek mindenekelőtt a magyar nép sorsa és jövője lebeg a szem[e] előtt. Ehhez joga van a forradalomnak, amely oly sok véráldozatot kívánt a magyar néptől. A forradalom vívmányait akkor tudjuk megvédeni, ha a sztálinizmust gyökerestől kiirtjuk Magyarországról. Javaslatom az, hogy a megválasztott megyei munkástanács üljön össze a kormánymegbízottal, és vizsgálják felül a megyei tanács dolgozóinak szakképzettségét, de ha [a] szakképzettség [hiánya] ellenére jófejű magyar ember, akkor maradhat, ellenkező esetben ezen személyeket a vezető pozícióról váltsák le a legrövidebb időn belül! Ezen 126