Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)
336. A Nógrád Megyei Munkástanács alakuló ülésének jegyzőkönyve – Salgótarján, 1956. november 21.
személy nem lesz öt-hat személynél több, ezeket kisebb 150 munkakörbe tegyék, ami jogos. Elvárja a magyar nép, hogy olyanok vezessék, akikben megbízhatnak. Jogos ez a kívánságunk, mert nem kell ötven embert kidobnunk a közigazgatásból akkor, amikor Kádár János nemcsak a pártszervezetekre értette a tisztogatási munkát, hanem más közigazgatási szerveknél is [elvégeztetné azt]. A sajtó kérdését egyszer és mindenkorra zárjuk le, mert azt a tegnapi nap folyamán sikerült ügyesen megoldani. Most elsősorban a megyei munkástanács célkitűzéseit tegyük vita tárgyává, s szögezzük le, hogy melyek azok a követelések, amelyeket a kormánytól követelünk! Benkő Béla p[ol]g[ár]t[árs, az Ingatlankezelő Vállalat küldöttje]: Én visszatérek a sajtóhoz és a rádióhoz. Szerintem a sajtót és a hangoshíradót olyan kezekbe kell adni, akik megyénk életét, az itt történteket leghűbben tudják visszaadni. Ez az eszköz az, amely az ország egész területére eljuttatja a megyénkben történteket. Előfordulhat az, hogy a sajtó nem jut [el] mindenkihez, de ha [az ember] az utcán sétál és hallja a hangoshíradót, tájékozódhat arról, hogy mi történik a megye területén és a tanácsüléseken. Megtörtént az, hogy Laukó elvtárs beszédét közölte a rádió és a hangoshíradó, de a forradalmi munkástanács működéséről egy szót sem szólt. Tegyünk olyan embereket oda, akik régi harcosai a munkásságnak! Lénárt p[ol]g[ár]t[árs, megyei nemzeti bizottság] felszólalásában ismerteti azon fontos pontokat, amelyekkel az ülésnek foglalkoznia kellene, és kéri, hogy azokkal kapcsolatban tegyenek hozzászólásokat. Beszélnünk kell a munka további folytatásáról és annak felvételéről. Beszélnünk kell a környező megyei munkástanácsokkal való kapcsolatokról, valamint a megyei munkástanácsokfkai] és üzemi munkástanácsokkal való kapcsolatokról. Dr. Garamvölgyi [Antal] p[ol]g[ár]t[árs, megyei nemzeti bizottság]: Én a közigazgatás és~[a] falu kérdéseivel foglalkoztam. Mély fájdalommal kell megmondani, hogy a megyei tanács egyszerűen figyelembe sem veszi a megyei nemzeti bizottságot, mintha a hátuk mögött nem is Nógrád megye dolgozóinak kilencvennyolc százaléka állna. Hogy mennyire figyelmen kívül hagyták, az már abból is kitűnik, hogy a kormány küldött még csak fel sem kereste a nemzeti bizottságot. Négy napon keresztül [lehetett] érezni azt, hogy felvetették velünk a munkát, mert a gyárakban és üzemekben a dolgozók bizalmát élvezzük, s amikor ez megtörtént, már többé nem volt ránk szükség. Ez - azt hiszem - méltóképpen tükrözi vissza a való helyzetet. Mi igenis tovább akarjuk és fogjuk is szolgálni hazánk ügyét, ne csak a bársonyszékekben ülők[é] legyen a magyar nép ügye, hanem [a] munkásság[é] is! A munkásság adjon további támogatást nekünk! Szomorú dolgok történnek falun. A helyi tanácsok félnek a forradalmi tanácstól, a forradalmi tanács fél a helyi tanácstól, a falusiak irtják az erdőt, egy-egy háznál tíz kocsiHelyesen: alacsonyabb. 127
