Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

336. A Nógrád Megyei Munkástanács alakuló ülésének jegyzőkönyve – Salgótarján, 1956. november 21.

senki nem nézi át. Ha a másik oldalról így fog történni, azok anyagát sem fogják átnézni, és senki sem fogja azt mondani, hogy ne írjanak. Elhangzott itt, hogy a pártfunkcionáriusok leváltása megtörtént, de az álla­mi szervektől is le kellene váltani a hozzá nem értőket. Mi is gondolkoztunk rajta. Azonban mi azt mondjuk, hogy nem szabad olyan mederbe terelődni, hogy azok a kistisztviselők, akik nem tudták az érettségit vagy a középisko­lát megszerezni, azokat az igazgatásból most ki kell zárni. Mlinarik [István] e[lv]t[árs]tól is elhangzott, hogy azokat, akiknek nincs meg a középiskolá­juk, nem szabad a helyükön hagyni. A munkásokból és parasztokból lett tisztviselőknek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy megszerezzék a meg­felelő képesítést. Fenntartom az előbbi álláspontomat, hogy az a kifejezés, hogy a sajtó ne le­gyen illetéktelen kezekben, téves. 149 Mert ahogy nem lehet azt mondani, hogy minden tekintetben nem tévedhet a sajtó vagy az író, akárkinek a ke­zében is van a sajtó, nem lehet egyoldalúan felvetni azt sem, hogy ha a me­gyei tanács kezében van a sajtó, [akkor az] illetéktelen kezekben van. Az ép­pen úgy az Önök szerve, mint az államé. Kovács János p[ol]g[ár]t[árs, a salgótarjáni MÁV küldöttje]: Kedves jó Barátaim! Eddig én nem bántottam senkit, de jó néven vettük, hogy Laukó [György] elvtárs lemondott, és ezt az ülés meg is tapsolta. Laukó [György] elvtárs beszélt arról, hogy leváltjuk azokat a személyeket, akiknek nincsen meg a megfelelő szakképzettsége. Igenis leváltjuk azokat, akik a Rákosi­klikket szolgálták tizenkét éven keresztül! Nagyon sok tekintetben ellenünk vannak még mindig egyes személyek, s azt tegnap is tapasztalnunk kellett, amikor telefonon akartunk beszélni és a telefon-összeköttetést megszakítot­ták. Ugyan kik voltak ezek? Mindig azt hangoztatják, hogy egyenlő jogot adjunk egymásnak, s ugyanakkor ők azok, akik mindent megtesznek, hogy a munkánkat gátolják. Röpcédulákkal csinálják a zavart a dolgozók köré­ben, s hasonló, meg nem engedhető dolgokat művelnek. Lehet, hogy jelen­leg nincsen olyan egyén, aki fel merne állni és azt mondaná becsületesen, bátran, hogy én tettem. Egészen másképpen fog kinézni az együttműködés és egyenjogúság, ha a magyar nép érdekeit fogják nézni, de ha ellenünk fog­[nak] uszítani, mint olyan, meg fog[nak] szűnni. Szabó Lajos p[ol]g[ár]t[árs] (Kányás): Munkatársak! Ha visszatekintenek az elmúlt tizenkét évre, eszembe jut, amikor mint kisgyerek szaladgáltam [a] falun, és szántott-vetett a nép, [aztán] amikor aratásra került a sor, kide­rült, hogy nem volt jó a mag. Ezt azzal zártam el magamban, hogy nem volt jó a mag, nem jól arattunk. Feltétlenül szükséges, hogy a rosszul vetett magot tépjük ki, de gyökerestől! A régi rákósistáknak nincs helyük a hivatalokban, a vezető beosztásokban! 149 Helyesen: hogy az a vádjuk, hogy a sajtó nálunk illetéktelen kezekben van, téves. 125

Next

/
Oldalképek
Tartalom