Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth G. Péter: „Európa véres színháza”. A fájdalom, a kegyetlenség és a vértanúság kultúrája a kora újkori Magyarországon

kegyurasággá (1267) alakult.

38 A Krisztus Vére-ereklyének köszönhetően az apátság vagyona gyorsan növekedett.

39 A kegyhely tekintélyén esett csorba, amikor 1515-ben Perényi fia János fegyveresen az apátságra támadt, és a Szent Vér-ereklyét elrabolta.

40 A monostorba visszakerült ereklyét 1526-ban újra menekíteni kellett, visszatérésére azonban a település 1539-es kihalása és a török pusztítás következményeként nem került sor.

41 Az ereklyének ezután nyoma veszett. Az ostyában megjelenő „Krisztus vére testének egy darabkájáról" az első történetírói híradás Thuróczy krónikájából származik: „Maguk a vezérek sem menekülhettek a nagy veszedelemtől: egyesek foglyul estek, mások ottpusztultak. Garat Jánost elfogták, és súlyos vasra verték, és amikor a fogságban töltött hosszú idő múltán visszanyerte szabadságát, hatalmas súlyú bilincseit, az utókor emlékezetére a bátai monostorra hagyta ott tett fogadalmának beváltásaként, a mi Urunk és Megváltónk drága vérének dicsőségére."

42 A bátai Szent Vér tiszteletéről Kapisztranói János csodáinak tanúságtevői is említést tesznek.

43 A 15. században Kassa és Báta mellett sorra alakultak a Szent Vér-kegyhelyek: Ludbreg, Pécs, Vasvár, Szeged, Garamszentbenedek; Győr székesegyházában pedig egy 1566-ban alapított Krisztus vére oltárról tudunk.

44 A vérrel átitatott ostya csodatevő voltában a 16. század derekától kezdtek el egyre többen kételkedni, mely kételkedést a reformáció csak megerősített.

45 Krisztus teste mellett az ítélet-végrehajtás hóhértechnikai eszközkészletének ábrázolása, az Arma Christi-kompozíciók is igen szemléletesen jelenítették meg a szenvedést és a fájdalmat. Ennek a devocionális jellegű képtípusnak a kialakulása a passió ereklyéinek 13. századtól megfigyelhető önálló tiszteletével hozható összefüggésbe. Eredetije valószínűleg a Vir dolorum-kép lehetett. Az ábrázolt kínzóeszközök számát moralizáló és didaktikus munkák határozták meg. A legfontosabb a kereszt, a lándzsa, a szögek, a fogók, a korbács és a létra volt. A kép tengelyében a Vir dolorum Krisztusa állt. Mivel a témát az oltárképeken kívül leginkább búcsúcédulákon találjuk, feltételezhetjük, hogy az olvasás és a nézés révén a képek elsődleges funkciója az egyéni bűnbánat emocionális elősegítése volt.

46 A vér tisztelete mellett Krisztus sebei és a sebek kultusza is önálló képi és liturgikus programmá szerveződtek.

47 A sebeit mutató Krisztus templombeli áb38 SÖRÖS P. 1912,120. p. 39 SÖRÖS P. 1912,120-129. p. 40 SÖRÖS P. 1912,129. p. 4i SÖRÖS P. 1912,131. p. « THURÓCZY J. 1978, 349-351. p. Vö. még: SÖRÖS P. 1912, 132-133. p.; FÜGEDI E. 1981, 41. p. 43 A „vatikáni" kódexnek nevezett jegyzőkönyvben: FÜG EDI E. 1981, 41. p. 44 RADOCSAY D. 1955,140. p. «FÜGEDIE. 1981, 41. p. 46

WEHLIT. 1987, 201. p. 4

? Uo. 27