Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Brandt Juliane: A történelmi emlékezet konstrukciója felekezeti perspektívában
A reformáció átvétele mind a két felekezet szemében úgy jelenik meg, mint a keresztyénség második felvétele, mint egy második felruházás, annak „megtartó erejével". 41 A reformációt, annak önértelmezése szerint, nemcsak a tulajdonképpeni keresztyénségként dicsőítik, hanem azért is, mert a nemzeti identitás sikeres megőrzését és a nemzet fennmaradását biztosította azáltal, hogy az általa képviselt értékek az általános szabadságért való harcra buzdítottak. Mint ahogy korábban a keresztyénség felvétele, a reformáció is a művelődés közvetítőjeként és megőrzőjeként jelenik meg, az ország további fejlődésének okaként. „És éppen abban áll a reformációnak nemzetünk történelmében egyik nagy jelenßsegü hivatása, hogy megtartotta a magyart magyarnak." 42 Főleg a nyelv megőrzését hangoztatják érdemként - érthető módon - mind a református, mind az evangélikus lelkészek. Az evangélikus egyház többnyelvűsége ebben az összefüggésben nem kerül szóba. Néha az anyanyelvi istentisztelet elve és a magyar nyelv megőrzéséért szerzett érdem egymás mellett áll anélkül, hogy az egész egyházra nézve valamüyen magyarázat fűződne hozzá. 43 „A protestantismus által széthintett szellem volt az, a mely a magyar nemzeti szellemet teljesen kiveszni nem engedé..." 44 - hirdeti az evangélikus Paulik János. Lutheránus és református papoknál éppúgy szerepel az utalás a Kollonich-féle programra, miszerint „Magyarországot először koldussá, azután katholikussá, végül németté kell tenni!". 115 Pont ez a példa a két felekezet megközelítésbeli, hangulatbeli különbségeit is jól szemlélteti: a megfelelő evangélikus beszéd, szimbolikusan a protestantizmus szabadságeszméire is utalva, végül Istennek köszöni meg, hogy meghiúsította e tervet. A református változatban ez a kifejlet maguknak az érintetteknek harcos vívmánya: „Koldussá koldussá tették, de hogy németté nem tudták tenni, hogy még ma is őseink szép nyelvén zeng ajkainkon a millenniumi öröm- és hálaének, ezt nagyrészt annak köszönhetik, hogy nem tudták katholikussá tenni. Es éppen abban áll a reformációnak nemzetünk történelmében egyik nagy jelenßsegü hivatása, hogy megtartotta a magyart magyarnak.'' 46 A református prédikációk a civilizatórikus perspektívát is határozottabban felrajzolják, amit a reformáció elfogadása tett lehetővé. 47 Még erősebben figyelhető meg a protestantizmus érdemeinek kifejtése az ünnep alkalmából tartott beszédekben, amelyeket nagy számban tettek közzé 41 így pl. IFJÚSÁGI 1896, 236. p. 42 NEUPOR B. 1896, 378. p. 43 ENDREFFY J. 1896,189. p. 44 PAULIK J. 1896,200. p. 45 NEUPOR B. 1896, 378. p.; ENDREFFY J. 1896,190. p. 46 NEUPOR B. 1896, 378. p. (Ami a szerző szerint fordítva is áll: „S miután a mi volt, ezután is lészen, a jövőben a protestanizmus leená, s már —fájdalom - a jelek mutatják, hogy az leend a magyarságnak védbástyája. Mikor tehát egyházunk hitelveihez, alkotmányához szilárdan ragaszkodunk, ugyanakkor a magyarságnak teszünk drága, megbecsülhetetlen szolgálatot." Uo. 379. p.) 47 Pl.: „S ez az evang[é\ik\is\ vallás a mellett, hogy ősi szabadságunk megtartójává lett, egyszersmind hatalmas lendületet adott a népműveltségnek, a tudományos és általános előhaladásnaks ez által hazánkfelvirágozásának is..." IFJÚSÁGI 1896, 236. p. 96
