Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Feischmidt Margit: A történelemről egy antropológus szemszögéből: - Az 1848-as forradalmak százötven éves évfordulója Magyarországon és a magyar kisebbségek körében

században kialakult szakrális jellegét, politikai szerepét. Ugyanezt lehet mondani a megemlékezésekről is: olyan jelentős események, mint az amerikai és a francia forradalom kétszázadik évfordulója 1976-ban, illetve 1989-ben, a populáris szórakoztatás alkalmaivá váltak.

6 Ugyanakkor felerősödött a társadalmi emlékezet pluralizálódásának folyamata is, a történelem a nemzeten belüli kisebb csoportok közötti rivalizáció és érdekegyeztetések területe lett. A kelet-európai országokban 1989-et követően azonban - többnyire a nyugat-európai trenddel ellentétben - az új politikai elit egyfelől a hiányzó társadalmi kohézió, közösségi ideológia, másfelől saját legitimitása megteremtése végett az osztálypolitikát a nemzetpolitikával váltotta fel, annak megfogalmazása érdekében pedig „a" nemzeti történelemhez, annak mítoszaihoz folyamodott.

7 Ez volt a szobordöntések és utcanév-változtatások, az újratemetések időszaka, amikor egyfelől a kommunizmus időszakát akarták feledtetni az emberekkel, másfelől idealizált történelmi időszakokat találtak ki, amelyek mmtául szolgálhattak a bizonytalan jelenben. Kelet-Európában a két világháború közötti időszak emlékezetét lengte be a nosztalgia, de ugyancsak gyakran történt hivatkozás az autenticitást, a sajátosságot bizonyító nemzeti eredetmítoszokra is. Niedermüller Péter - másokhoz hasonlóan - az 1989-et követő időszak politikai nyelvezetének mitikus jellegét és erős múltra-orientáltságát emelte ki.

8 A politikai rendszerváltást előkészítő - bizonyos értelemben kiprovokáló -, majd az átmenet első éveiben rendezett megemlékezések, mint 1989. március 15., Nagy Imre és Horthy Miklós újratemetése Magyarországon, vagy a nemzetállam megalapításának 75. évfordulója Romániában, szakrális és karizmatikus hatásuk révén nagy tömegeket mozgósítottak és lelkesítettek. Kelet- és Közép-Európában 1848 emlékezete jól szemléltetheti a múlt reprezentációinak és a mindenkori jelen politikai küzdelmeinek szoros viszonyát, valamint azokat a különbségeket, amelyekkel az eltérő kontextusok következtében a történelem aktuális jelentései bírnak. Az 1848-as forradalom százötven éves évfordulóján Magyarországon, Romániában és Szlovákiában rendezett ünnepségek (vagy éppen a várt megemlékezések elmaradása) egyfelől - különösen a magyar kisebbségek körében - a korábbi években a régióra jellemzőnek talált mitologizáció, történelmi nosztalgia folytonosságát tanúsítják, másfelől azonban - különösen Magyarországon - a történelem „varázstalanításának" folyamatát bizonyítják. Ezen túlmenően a romániai kezdeményezések visszhangtalansága, valamint a szlovák nyilvánosság teljes közömbössége az 1848-ról való megemlékezéssel szemben azt mutatja, hogy az állami törekvéseknek, amelyekkel a történeti emlékezetet manipulálják, mégiscsak vannak korlátai, a múlt a politikai „használhatóság" érdekében nem végtelenül alakítható. 6 Lásd KAPLAN, S. L. 1995 és SPILLMAN, L. 1997. 7 Lásd NIEDERMÜLLER, P. 1997; BINDER, B.-K ASCHUB A, W.-NIEDERMÜLLER, P. 1996, valamint RÉV, 1.1995. 8 NIEDERMÜLLER, P. 1997. 291