Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Erdész Ádám: A 48-as kultusz a dualizmus korában
ros státusának feladását és a nagyközségi szervezet felállítását. 17 A rendezett tanács az értelmiségi-tisztviselői réteg/ míg a nagyközségi szervezet a jómódú földmívesek városon belüli dominanciáját segítette elő. Az 1880-as években állandó összeütközések forrása volt a Körös-szabályozás ügye: az árvíz elleni erődítések költségeinek elosztása körüli, szűnni nem akaró zűrzavar újra és újra jelentékeny számú csoportokat fordított a város vezetése ellen. A források tanúsága szerint ezekben az években néhány rendkívül népszerűtlen tisztviselő is hozzájárult ahhoz, hogy - a korabeli sajtó terminológiáját átvéve - az „intelligencia" és a „nép" konfliktusai ne csillapodjanak. A legelőhasználat és a kisebb királyi haszonvételek körüli, negyven évvel korábbi sérelmekre rárakódó dualizmus kori ellentétek, ha arra alkalmas keretek adódtak, azonnal felszínre törtek. A vizsgált korszak országgyűlési, helyhatósági, sőt református presbitériumi választásai során gyakran jelentkezett a vázolt ellentét. 18 A Békés idézett újságírója - másokkal egyetemben - attól tartott, hogy az országos minta szerint kiszélesedő március 15-i ünnepek is az 1880-as években különös erővel jelentkező városi társadalmi konfliktusok kereteivé alakulhatnak át. Mégpedig úgy, hogy bizonyos politikai célokkal bíró csoportok 1848 szimbólumait felmutatva, a többségében földmíveseket tömörítő városrészi olvasókörökön keresztül a helyi elit ellen mozgósítják a város lakosságának egy részét. Az ünnep ilyen átalakulása rendkívül káros hatásúnak tűnt, hiszen a tanult kisebbség és az iskolázatlan többség indulatoktól is motivált szembenállása éppen a március 15-i ünnep eredeti, nemzeti és társadalmi összefogást szimbolizáló üzenetét gyengíthette volna. Az ünnepi szertartás megújítását és kibővítését sürgetők ínmdegyike a Polgári Körtől várta a kezdeményező lépést. A 80-as évek közepén már egyértelműen a Polgári Kör volt a város legerősebb, legbefolyásosabb és leginkább kezdeményező egyesülete. A kör 250-300 tagjának többsége a módos - alkalmazottakat is foglalkoztató - iparosok, vállalkozók és a városi tisztviselők, alkalmazott értelmiségiek közül került ki. Ebben az egyletben etnikai és felekezeti különbség nélkül otthonra lelhettek mindazok, akik a kiegyezést követően frissen szerezték meg a középréteget jellemző anyagi és szellemi tőkét. A kör erejének növekedésével és a megyei kaszinó befolyásának csökkenésével párhuzamosan a helyi elit legelőkelőbb csoportjához tartozó magas rangú vármegyei tisztviselők is bekapcsolódtak a Polgári Kör életébe. A felfelé és lefelé egyaránt nyitott, erős polgári identitástudattal bíró egyesületet mind a tagok, mind a kívülállók „a szabadság, egyenlőség, testvériség gyakorlati megjelenítőjének"tekintették. Mivel a kör nagyon szorosan kötődött a reformkor és a szabadságharc hagyományaihoz, a Polgári Kört valóban minden körülmény predesztinálta arra, hogy megszervezze a városi elit többségének ízléséhez és érdekeihez igazodó március 15i ünnepséget. Ám a kör tagjai a kapott biztatás ellenére sem éreztek késztetést az ünnep kiterjesztésére és újraformálására. Valószínű, a liberális szellemű 17 ERDÉSZ Á. 1994. i« ERDÉSZ Á. 1994. a); KOSA L. 1994,101-106. p. 266