Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Erdész Ádám: A 48-as kultusz a dualizmus korában

egyesület vezetői és tagjai nem is érezték volna illendőnek az ünnep kisajátítását. Másfelől a Polgári Körnek címzett, aggodalmat tükröző jelzések következetes figyelmen kívül hagyása bizonyítja, hogy egy ünnep tartalmának, szertartásának gyors és tudatos átszabására csak egy határozott célokkal rendelkező csoport vagy egy ilyen mag irányítása alatt álló nagyobb szervezet képes. A Polgári Kör másféle szervezet volt - maradtak a kedélyes közvacsorák, így viszont semmi akadálya nem volt a másik szóba jöhető forgatókönyv megvalósulásának. Az ünnep több mint tízéves hagyományait egy városon kívülről érkezett politikus rúgta fel. 1887-ben június közepén kezdődtek és július végén fejeződtek be az országgyűlési választások. A választási kampány közelsége miatt megnőtt a március 15-i szereplések értéke. Kiváltképp az ellenzéki politikusok aktivizálódtak ilyenkor: akinek volt mandátuma, meglátogatta választóit, aki pedig csak remélte a képviselői helyet, keresve sem találhatott volna jobb alkalmat a kiszemelt kerületben való bemutatkozásra és egy kis előkampányra. 1887. március 15-e táján Gyulán is felbukkant egy idegen politikus - egy Csatár Zsigmond nevű fura szerzet. Csatár különös figurája volt az 1880-as évek választási csatározásainak, a kortársak a róla szóló megemlékezésekben a nem túl hízelgő minősítések mellett kiemelték „népszónoki" képességeit. „Úgy kezelni a népet, úgy beszélni a magyar paraszttal és úgy hatni rá, mint 6, sem előtte, sem utána nem adatott meg senkinek ..." - írta róla gyulai szerepléseinek egyik közvetlen tanúja.

19 Az olyan kerületekben, ahol a földmíves szavazók nagy többségben voltak, az országos politikusok sem szívesen vállaltak képviselőjelöltséget ellene. Mivel nem válogatott a mandátumszerzés eszközeiben, egy-két nagyobb botrány széles körben is ismertté tette a nevét. Emellett számon tartották mint bérkortest, azaz megfelelő honorálás mellett szívesen korteskedett a demagógia képességének híján lévő gazdag jelöltek mellett. Ebbéli tevékenységében kicsinyes pártszempontok szerint nem korlátozta önmagát. Csatár Zsigmond megítélését jellemzi, hogy amikor ellenzéki programmal feltűnt Gyulán, a Békés megyében óriási tekintélynek örvendő Irányi Dániel sietett értesítem a gyulai 48-asokat, hogy parlamenti frakciójuk Csatárt győzelme esetén sem fogadja be padsoraiba. A modora s külleme miatt a sajtóban „hegypárti sünnek" elkeresztelt képviselő nevezetes volt még arról, hogy másodszor egyetlen kerületben sem választották meg. A városon kívülről érkezett Csatár Zsigmondot célja megvalósításában sem a helyi hagyományok, sem az illendőségi szabályok nem kötötték. Egy kicsiny, városon belüli pozíciójával elégedetlen, de bizonyos közéleti tapasztalattal rendelkező csoportra támaszkodva a legcsekélyebb töprengés nélkül átformálta a március 15-i szertartást. A „természet szent templomában", vagyis a köztéren tartott ünnepi beszédet; 1848-ról alig szólt, mondandója 9/10-ét a város képviselője - Göndöcs Benedek - elleni támadásoknak, valamint a város vezetése és a helyi sajtó ostorozásának szentelte. A Csatár Zsigmond által használt nyelv is alapvetően különbözött a korábban megszokott ünnepi beszédmódtól. Gyakran "KÓHND. 1937,131. p. 267