Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth G. Péter: „Európa véres színháza”. A fájdalom, a kegyetlenség és a vértanúság kultúrája a kora újkori Magyarországon

Ugorjunk egy évszázadot, és nézzük meg, milyen kép élt a magyarokról a dicső honvédő korszak után! Egy valószínűleg stájerországi, 18. századi „Völkertafel" szerint a magyarok hűtlenek, árulók, lázadók, zendülést szítok, képességeik szerények, legfeljebb a latinban járatosak, viselkedésük hanyag, naplopással töltik idejüket, ruházatuk színes, országuk gyümölcsben, aranyban gazdag, egyébként farkashoz hasonlatosak, vérszomjasak és a világ legkegyetlenebb emberei.

16 A vér- és kannibalizmusvád, a kegyetlenség mítosza mellett a magyarországi végvidékek egzotikuma a török kiűzésével sem kopott meg a nyugatiak szemében. Ekkor azonban már nem a hősöket látták bennünk, hanem egy primitív, elmaradott, barbár nemzetet. A nyugati közvélemény megváltozása miatt a horrorra éhes olvasó- és nézőközönség nem a hősöket, hanem vad gyilkosokat és gonosztevőket követelt az új médiumok oldalaira. Így válhattak szenzációvá az 1728-as szegedi boszorkányhisztéria tömegjelenetei vagy a magas rangú hivatalos személyek megszólalását is kiváltó magyar vámpíresetek. A 18. század elejétől a holland, német és francia újságok egyre több magyarországi vámpírtörténetet, boszorkányhistóriát, vérvádesetet közöltek, így többek között a Hamburgische Correspondenz 1725. évi 121. száma, a berlini Vossische Zeitung 1732. évi 37. száma, a boroszlói Schlesicher Nouvellen-Courier 1736. évi 164. száma vagy a bécsi Vossische Zeitung 1755. évi 55. száma. Michael Ranfft német orvos 1728-ban a magyar vámpírokról írt könyvet,

17 Augustin Calmet francia teológus pedig a Sorbonne támogatásával bizonyította be, hogy a vámpírok magyarok.

18 Régi tehát hírünk a világban, hogy „emberevők", „vadak", „pogányok" és „kegyetlenek" volnánk, és mindemellett nem átallunk mi magunk is hasonló vádakkal illetni másokat. A 11-18. század során szövegről szövegre állt össze „a szélsőségek határvidékének képe", ahol minden túlnőtt a megszokott mértéken: a királyok termete, hőstetteik, étvágyuk, vitézségük és kegyetlenségük. Jacques Revel szerint a magyarokról kibontakozó kép „feltehetően nem egyenes vonalú folyamai' eredményeként, hanem „újrafeldolgozások meg-megszakadó sorozataként" jött létre. „£ sorozat utolsó előtti »kiadásaként« fogható fel az emberevő óriás és a magyarok társítása a 19. század elejének múlt felé forduló képzeletvilágában."

19 Revellel egyetértve láthatjuk, hogy a magyarokról kialakított sztereotípiák miként változtak, és a periféria lakóiról alkotott képek miként élesedtek, illetve egy-egy eset kapcsán miként torzultak el újra és újra. A megismerés, a tartós egymás mellett élés hatására a végvidékek népei a nyugatiak szemében fokozatosan humanizálodtak: a vadállatias ösztönök fokozatosan elcsitultak, a magyarok „felhagytak" az emberevés és a vérivás szokásával, és elhagyták pogány múltjukat. Továbbra is harciasak maradtak ugyan, de most már nem a végítéletbeteljesítő Isten ostoraként váltak hírhedetté Európa-szerte, hanem mint bátor 16 VÖRÖS K. 1987. 17 RANFFT, M. 1728; RANFFT, M. 1734. 18 CALMET, A. 1746. 19 REVEL, J. 1998, 79^80. p. 23