Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth G. Péter: „Európa véres színháza”. A fájdalom, a kegyetlenség és a vértanúság kultúrája a kora újkori Magyarországon
törökverők, akik állhatatosan küzdenek a pogány ellen, és védik a kereszténység értékeit. A 17. században a feminizálódó nyugati udvari kultúrák 20 sajátos ellenpólusaként a magyarok (akárcsak a lengyelek) a végvidékek férfias értékeit, az udvari antikultúrát, jobban mondva az anti-udvari kultúrát tudták megjeleníteni. 21 A magyar és a lengyel nemes harcias bajusszal, párduc- vagy farkasbőrbe, medvebundába csomagolva - mely alatt csak a meztelen acél lapult, s melyet bármikor előránthatott, hogy egyszerre három pogány fejét vágja ketté - még a 19. század romantikus regényeiben, historizáló festményein is fel-felbukkant. 22 A 18. század végén azonban már felcsillant annak a reménye is, hogy a magyarok szép lassan lecsendesednek, lázadó életmódjuk és kegyetlenségük megszelídül. A történet végét csak az zavarta meg, hogy a horrorisztikus vámpír- és boszorkánytörténetek gyakran hívták (hívják) elő a nyugatiak kollektív emlékezetéből a magyarok vérszomjas, vadállatias jellemét. Komor drámákkal, vereségekkel, árulásokkal terhes história volt ez - Európa véres színháza -, ahol a szereplők a dráma keretén belül gyakran haltak meg a színpadon, és ahol a színészek teste gyakran a vadállatok, az emberevők, a gonosztevők, de nem ritkán a törökverő hősök jelmezét viselhette. A fajdalom metaforái Az „agresszió" vagy „erőszak" (Gewalt, violence), illetve az „erőszakos cselekmény" kifejezések általában destruktív jelentéstartalommal bírnak. Konstruktív, kultúra-meghatározó jelentéseiről általában megfeledkezünk. Mindezek ellenére nem tagadhatjuk, hogy az agresszív érzelmek, a gyűlölet, a düh, a szóbeli vagy verbális agresszió, a fenyegető magatartás, a tettlegesség, a fájdalomokozás, a másik ember megsebesítése vagy rituális megölése, a háborús körülmények között végrehajtott gyilkolás éppúgy része lehet életünknek, mint az ünnep, az embercsoportokat egybekovácsoló szertartás vagy a vallási ideológiák által diktált szeretetparancs. Kiss Attila Atilla az anatómiai színház és a reneszánsz emblematikus színház látványának elemzésekor számos ikonográfiái toposzt nevezett meg a 1617. századi holttest-megjelenítések előzményeként: „A memento móri, az ars móriénál, az exemplum horrendum, a contemptus mundi és a danse macabre mind használtak olyan ábrázolásokat, melyek központi kelléke a mulandóság és a halál metaforájaként álló test volt." 23 Ezek az ikonográfiái toposzok a 12-13. századtól számos képi programban jelentek meg, úgymint a keresztény túlvilág-ideológiák pokolról és tisztítótűzről alkotott és a kínok számos variációját taglaló elképzeléseiben, az egyéni és a kollektív végítéletekben, a Vir áolorum, az Arma Christi, a Szent Vér 20 ELIAS, N. 1983. 21 PETNEKI Á. 1980. 22 Jules Verne regényhősének, Sándor Mátyásnak alakjában a szabadságáért küzdő hős és a keleti vadságot tükröző farkasember ötvöződik. Henryk Sienkiewicz világhírű regényei a lengyelek bátor tetteiről zengenek. 23 KISS A. A. 1999,10. p. 24
