Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Jávor Kata: Polgár vagy dzsentri? A köznapi, illetve ünnepkultúra eltérései a Zsolnay család négy nemzedékében

rában, Ignác nagybátyjához hasonlóan, elvált színésznőt vesz feleségül, s hasonló megütközést kelt vele a családban. Mivel azonban ő ekkor már társadalmi szempontból az elithez tartozik, presztízsét ez a lépés nem rontja, annál kevésbé sem, mert e házasság nem lesz hosszú életű. Nem közömbös a két házasságkötés között eltelt néhány évtized sem e lépés társadalmi megítélése tekintetében. Ami a hat fivér életpályájának, társadalmi státusának értékelését illeti, társadalmilag és anyagilag is a legsikeresebb a Bécsben nagykereskedővé váló Ferdinándé, illetve a Pécsett magas állami hivatalt betöltő Györgyé. A gyáralapító Vilmost, aki szuverénül átlép az úri középosztály elvárásain s csak nagy műve megvalósításán dolgozik, szülővárosa sokáig csak megmosolyogja, s különcnek tartja. Csak zajos külföldi sikerei után, szinte élete végén választják meg a város díszpolgárának. A kevéssé dinamikus természetű Imre nem tartozik a család felemelkedő ágához, s tulajdonképpen apjához képest is visszacsúszik valamelyest, habár leginkább ő az, aki a nyomdokain halad. Cölesztin és Ignác döntései nemhogy társadalmi ambíciókra utalnának, de még a racionalitás szempontjának sem megfelelő, romantikus, gyakran önpusztító döntések. Cölesztin mint garibaldista a katonaságból kiesve többé nem találja, Ignác pedig élete végéig - egyébként igen invenciózusan - keresi pályáját. Cölesztint az éhhaláltól majd Vilmos bátyja menti meg, amikor spódiumgyára vezetőjévé teszi. A fenti kulturális jegyek vizsgálata azt látszik mutatni, hogy Zsolnay Miklós hat fia között a növekvő életstílusbeli eltérés felerősödik az idők során. Vilmos és családja számára a polgári lét egy egymást erősítő, gazdasági és kulturális kifutópályát jelent, testvérei és családjaik ambíciói pedig, házasságaik révén is, vagy a középpolgári minták felé csúsznak vissza, vagy a dzsentri életforma konzerválása felé kanyarodnak el. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egy sikeres polgári pálya befutásához, az ebben való továbbemelkedéshez a polgári ethosznak az átadása is elengedhetetlenül fontos, ami erre az időre már körvonalazódik is. Ahogy Tenbruck megfogalmazza: „a polgárság a munka, a fegyelem, a teljesítmény, a hasznosság és az ésszerűség értékeit állította előtérbe", tehát a gazdasági vagy szakmai sikerét.

13 Mindezzel nem azt kívánjuk mondani, hogy a Zsolnay gyerekek mindennek híján nőttek fel, hiszen többségükben sikeresek, inkább csak azt, hogy létezett már ebben az időszakban e normák átadásának tudatosabb és hatékonyabb gyakorlata is. A fivérek közül a kereskedőnek mdult Vilmos életvitele és karriertörténete mondható a legtisztábban polgárinak. A továbbiakban az ő ágát követve folytatjuk e családtörténeti vizsgálódást. Nemcsak műve, de életmódja is sok tekintetben a korai vállalkozó polgár életstílusát példázza, amelyben a munka és a család áll az első helyen, egymást indokolva, igazolva. Huszonöt éves 1853-ban, amikor apja átadja neki a családi bazár vezetését. A reá annyira jellemző ambiciózusságtői hajtva atyjától mindjárt az átvételkor ötezer forintos kölcsönt vesz fel kamatra, hogy a kereskedést bővítse. Mivel üzlet« TENBRUCK, H. F. 1998, 61. p. 203