Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Jávor Kata: Polgár vagy dzsentri? A köznapi, illetve ünnepkultúra eltérései a Zsolnay család négy nemzedékében

menete megengedi, 1858-ban megveszi az apja bazárja melletti sarokházat, és ezt egy bécsi építész tervei szerint néhány év alatt háromemeletes épületté bővíti, megtoldva egy, a főtérre kivezető üveges átjáróval. 1860-ban elkészül a ház. Megrendeléseivel azután a legjobb nagykereskedőkhöz, a legismertebb gyárakhoz fordul, s így bazárját Pécs és a környék első boltjává fejleszti. Selyembe kötött mintakönyvecskéje több száz selyemmintát tartalmaz, beleértve a legjobb francia, pl. lyoni selyemgyárak kínálatát is. Üzleti forgalmával együtt nő tekintélye is. Amilyen ambiciózus áruháza vezetésében, ugyanolyan ambícióval fordul majd az Ignác testvére kezén tönkrement kerámia-manufaktúra felvirágoztatásához. 1864-ben veszi azt át testvérétől, mivel az az elve (amely mélységesen polgári elv), hogy „az ipartelepítésbe beleölt családi pénzt és munkaenergiát nem szabad elveszni hagyni, azt valami módon megmenteni és gyümölcsöztetni kell".

14 Először megpróbálja az üzletet és a manufaktúrát párhuzamosan vezetni, de mikor kiderül, hogy ez nem megy, eladja a családnak oly nagy tekintélyt adó bazárt, majd a főtéri házat is, s az egyre terebélyesedő kerámiagyár telkén építtet lakást magának és családjának. Apja bizonyos fokú státusőrző vagy státuskifejező magatartásától - melynek megfelelően, bár igen dinamikusan és invenciózusan, de igyekezett beilleszkedni a fennálló rendi keretek közé - különbözik Vilmos fia profitorientált teljesítmémjethosza. Alapelve a piaci követelményeknek való megfelelés, a „ranghoz méltó" életmód nem érdekli. Megvolt benne „a teljesítmény maximalizálására késztető racionális vállalkozói magatartás, ... a kockázatvállalás, a kompetícióra való készség, az újítási és alkalmazkodási hajlam is. .."

1S Valószínű, hogy érdekelte a kis manufaktúrában rejlő kihívás. E kis üzem működtetéséhez felmérhetetlen mennyiségű tőke és tudás hiányzott, csakúgy, mint nyersanyag. Egy jegyzetfüzete szerint „1866-ban, hat hónap leforgása alatt nyolcvannál több nyersanyagkutatást végzett a városban és környékén".

16 Ahol jó minőségű agyagot talált, azt a területet igyekezett megvenni, vagy pedig a kitermelési jogot megszerezni. Az immár nem oly fiatal, negyvenkét éves férfi kémiai technológiaórákat vett egy tanártól, s este a vacsora után még sokáig tanulmányozta saját német nyelvű kémiai technológiakönyvét. Megszerzett tudását azonnal gyakorlatba tette át, laboratóriumában néha késő éjszakáig végezte kísérleteit. A magas hőfokon égethető zománctechnika izgatta. A külföldi kiállításokon való részvétel során rájött, hogy az olcsó használati keménycserépedényekkel soha nem fog betörni a külföldi piacra, mely a hazai piachiány miatt égető kérdés volt, csakis luxuskerámiával. Mint a korai tőkés vállalkozóknak, neki is a tőkehiány volt a legégetőbb problémája. A legkülönbözőbb vállalkozásokba kezd a vasútépítéstől az erdőkilermelésig, hogy tőkéjét gyarapítsa, s ahogy valami több jövedelmet ígér, azon14 lanus Pannonius Múzeum, Zsolnay-adattár, 469. 74. 6. is KARÁDY V. 1989,109. p. 16 ZSOLNAY 1974, 27. p. 204