Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Bácskai Vera: A polgári nevelés árnyoldalai

kékre festethesse. 1907-ben, amikor apjával van Budapesten, nem attól, hanem anyjától kér levélben tanácsot, hogy milyen nászajándékot vegyen szegény sorsú unokatestvérének: „... kézimunkát, vagy valami becsületeset" (értsd: praktikust). Apjától csupán arra kért engedélyt, hogy az eljegyzési vacsorához két tortát küldhessen. A következő levélből kiderül, hogy ő maga nem vett részt az eljegyzésen, bár unokatestvére állandóan hívta, hogy megismertesse vőlegényével. Nem mert elmenni, mert nem tudta, hogyan szólítsa a vőlegényt. Szólíthatja-e a keresztnevén, „de mit szól hozzá a Mama"? Tehát az illem kérdéseiben a legfőbb autoritás az anya volt, fel sem merült, hogy e „sorsdöntő" kérdésekben a jelen levő apától kérjen tanácsot. S nem is minden alap nélkül, mert az apa értékrendjében a takarékosság messze megelőzte az ülemszabályok és öltözködési szokások fontosságát. Erre következtethetünk Margit szeretetteljes iróniától sem mentes beszámolójából, mely szerint apja az ausztriai hegyi kirándulásokhoz vásárolt kalapját a városban is viselte, ami mulatságosan hatott, de az apa azt mondta, hogy ha már megvette, hordani is fogja. A takarékos apa viszont felesége könnyedebb pénzkiadási szokásait kezelte iróniával, mert 1910-ben azt üzeni feleségének, „hogy végtelenül meg van hatva afölött, hogy a Mamának egyszer sok a pénze és 200 koronát visszaküldött". E töredékes adatokból, odavetett mondatokból ügy tűnik, hogy az asszony szigorú, a lányok önállóságát, önálló ítéletét erősen korlátok közé szorító anya lehetett, s talán ennek is szerepe volt a lányok - a kor szokásaihoz képest - meglehetősen késői házasságkötésében. Az idősebbik lány, Margit, huszonhét évesen ment férjhez Günther Fritz erdőmérnökhöz. Gödöllői lakhelyükről, a gyakori családi együttlétek ellenére, sűrűn levelezett anyjával, beszámolva mindennapi életükről s nemegyszer tanácsot vagy csak jóváhagyást kérve háztartásvezetési kérdésekben. A fiatalabb lány, Elza, még később, harmincnégy évesen ünnepelte eljegyzését. Házasságra vőlegénye korai és hirtelen halála miatt már nem került sor, élete hátralevő részét szülei házában élte le. A rendelkezésünkre álló adatok természetesen túl töredékesek messzemenő következtetések levonására. Mégsem érzem megalapozatlannak azt a vélekedésemet, hogy az anyai tekintély ereje, az anyai elvárásoknak való tökéletes megfelelés vágya erősebb volt az önálló élet kialakításának, az anyától való el/leszakadásának törekvésénél. A már jócskán felnőtt lányok levelei arról tanúskodnak, hogy nem voltak magabiztosak abban, megfelelnek-e a jó modor, az illem minden követelményének. Pedig nevelésük minden tekintetben arra irányult, hogy a jó családból való, középosztálybeli feleség követelményeinek feltétel nélkül eleget tegyenek. A két lány tizennégy-tizenöt éves koráig járt iskolába, ezután már csak zenei és nyelvoktatásban részesültek, és ettől kezdve avatták be őket a polgári háztartás vezetésének rejtelmeibe. Ebben olyan tökélyre tettek szert, hogy az anya távollétében többnyire az egyik lány vezette a háztartást otthon. Nemcsak a tekintélyes létszámú cselédséget irányították, de maguk is közreműködtek a nagytakarításokban, befőzésben, festés utam rendcsinálásokban. S bár gyakorlott személyzettel rendelkeztek, e kérdésekben is a távol levő Mamától kértek tanácsot és jóváhagyást. 196