Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Bácskai Vera: A polgári nevelés árnyoldalai

A lányokat - csakúgy, mint a fiúkat - zsenge koruktól szoktatták a nyilvános helyen való megfelelő viselkedésre: hét-nyolc éves koruktól megszokták a cukrászdában való uzsonnázást, sőt az éttermi ebédelést és vacsorázást is, ami aztán felnőttkorukban - legalábbis az anya távollétében - szinte mindennapossá vált. Kisgyermekként tánciskolába jártak, később társasági életet éltek. Rendszeresen elkísérték anyjukat a divatos fürdőhelyekre, ahol szintén élénk társasági élet folyt, és amelyek ez időben fontos házassági piacként is szolgáltak. Sportoltak - korcsolyáztak, úsztak, majd síeltek is - és a szülők társaságában nagyobb külföldi utakat tettek. Rendszeresen jártak színházba, koncertekre (még Bécsbe is felutaztak apjukkal egy-egy operaelőadás kedvéért). A fennmaradt fényképekből ítélve csinosak voltak - tehát ideális feleségjelölteknek tekinthetők. A hozomány sem jelenthetett gondot, hiszen Havel Lipót gazdag ember volt, 1910-ben az 1200 legtöbb adót fizető listáján a 206. helyet foglalta el. Mindezek ismeretében úgy vélem, hogy férjhezmenetelük akadálya talán a társadalmi felemelkedést szokásrendjében görcsösen őrizni kívánó, önbizalmukat megrendítő, túlzottan igényes és szigorú anyai nevelés lehetett. A lányok nem lázadtak ez ellen, sőt a szülői házban élés láthatóan biztonságérzetet s örömöt adott nekik. Ezt tanúsítja Elza egy 1906-ban (huszonkét éves korában) írott levele, melyben beszámol anyjának arról, hogy bár Kiskunfélegyházán a rokonainál töltött nyaralását nagyon élvezte s szívesen maradt volna még, de apja már hiányolta őt, ezért hamarabb hazatért. Apja nagyon örült jelenlétének. „Ezért a tudatért -persze szívesen otthagyok minden élvezetet, nekem ugyanis a legnagyobb boldogságom mégiscsak az otthonlét." A polgári értékek, a jó modor elsajátítása a legtöbb esetben szerencsésen egyengette a gyermekek útját, és hozzájárult a lányok - e korban legfontosabb céljának számító - sikeres házasságához. Az így felkészített hajadonok házassága - lehetett boldog vagy boldogtalan - kifelé mindenképpen révbe érést jelentett. Ugyanakkor, mint a fenti példa s feltehetően még számos pártában maradt lány életútja mutatja, gúzsba is köthette őket. 197