Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Bácskai Vera: A polgári nevelés árnyoldalai
Havel Lipót 1879-ben nősült, Fuchs Ignác pénzváltó Etelka nevű lányát vette feleségül. Fuchs is „self-made man", születésekor apja józsefvárosi kapás volt. A pénzváltóüzletet apósától örökölte az 1840-es években, lánya kiházasításakor vagyonos, s mint a fővárosi képviselő-testület tagja, tekintélyes polgár volt. Havel Lipóték házasságából két fiú- és két lánygyermek született. Havel Lipót pályájának sikere nem korlátozódott csupán az önálló egzisztencia megteremtésére (ami tágabb családjában egyedül neki sikerült), az anyagi jólét megalapozására. Házasságával életmódja is gyökeresen átalakult. Ifjúkorának a tisztes szegénységet súroló, a jobb napokban is legfeljebb kispolgári szintű viszonyaiból felemelkedve feleségével fokozatosan felső középosztálybeli életstílust alakított ki. Feltételezésem szerint az asszony honosította meg ezt a felső középosztályi kultúrát, amelyet Lipót - ifjúsága szerény anyagi körülményei között - aligha sajátíthatott el. Igaz, hogy az 1860-as évek végétől, amikor jövedelméből már a puszta megélhetésen kívül többre is futotta, lehetősége nyílt egy polgáribb életvitelre, s feltehető, hogy mentora, Wechselmann Ignác e tekintetben is pallérozta és talán bevezette a társasági életbe is. A polgári életstílus kialakítására házasságáig azonban csak rövid idő állt rendelkezésére, míg felesége már eleve beleszületett a vagyonos polgári családba, és életvitelét valószínűleg gyermekkorától a polgári értékrend, illem, magatartásforma határozta meg. A családi levelezésből mmdenesetre az dokumentálható, hogy modor és ülem tekintetében az anya volt a megfellebbezhetetlen tekintély a családban. Havel Lipót naplójában meleg hangon, nagy szeretettel írt feleségéről, kiemelve tökéletes harmóniájukat és egyetértésüket. A naplóból egy szelíd, beteges, törékeny asszony képe rajzolódik ki, akinek egészségi állapota férjének sok aggodalmat okozott. Az asszony rendszeresen töltött sokszor hónapokat különböző gyógyfürdőkben, eleinte gyermekeivel, később egymagában, ennek köszönhető a sűrű levélváltás anya és gyermekei között. E levelezés a naplóval ellentétben egy energikus, az illemszabályok betartását, az engedelmességet - legalábbis leányaitól - nagy szigorral megkövetelő anya képét vetíti elénk. Margit lánya például 1892-ben, kilencéves korában írott levelében beszámol a távollétében lezajlott eseményekről, arról, hogy gyónni volt, hogy szorgalmasan tanult és hogy befejezte a kézimunkáját. Majd így folytatja: „Mamácskám édes... jó vagyok? A kisasszony meg van elégedve velem, mert szófogadó voltam." Tizenhárom éves korában arra kérte szüleit, hogy sürgönyözzék meg, vajon kimehetnek-e elébük a pályaudvarra. 1907-ben, azaz huszonnégy éves korában, nyugtázva anyja levelét, a következőket írta: „Az intelmeket most az egyszer igazán nyugodt szívvel olvastam, mert nem tehetek magamnak szemrehányást feltínő viselkedés miatt." Ugyanezen évben arra vonatkozóan kér tanácsot, hogy milyen ruhákat vigyen magával az üdülőhelyre. 1905-ben, azaz huszonegy éves korában (anyja e korban már férjes asszony volt!), a fiatalabb lány, Elza is a mamától kér utasítást, amikor csatlakozni készül Meránban üdülő anyjához és nővéréhez, hogy milyen ruhákat és kalapokat vigyen magával. Anyjától kér engedélyt arra is, hogy egy régi szürke szoknyáját 195
