Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

III. SZERTARTÁSOK ÉS TÖRTÉNELMI SZCENÁRIÓK - Horváth Lajos: A temetési szertartás devalvációja (Ráday Pál 1733 és Veress Pál 1983)

HORVÁTH LAJOS A temetési szertartás devalvációja (Ráday Pál 1733 és Veress Pál 1983) A nemzeti kultúra, identitás egyik legkonzervatívabb eleme mindenhol a temetési szertartás. Konzervativizmusát az is mutatja, hogy a keresztény és keresztyén világban, e vallások által hegemonizált területeken is, sok „pogány" elemet őrzött meg a nevezett vallások felvétele előtti időkből. Vázolt konzervatív jellege ellenére a nagyobb történelmi változások, impériumváltások, eszmei, ideológiai áramlatok stb. devalválhatják, degradálhatják a temetési szertartások nemzeti, etnikai kifejlett formáit, illetve újraéleszthetik, rekonstruálhatják azokat. A fentiek bemutatására két temetés szertartásrendjének a leírását választottuk ki. Az egyik Ráday Pál kuruc diplomata, a másik Veress Pál, a „munkásmozgalom kiemelkedő harcosa" Romániában. Választásunk azért esett rájuk, mert Ráday végtisztességének megadása Bél Mátyás és a kortársak szerint is tökéletesen a magyar nemzeti hagyományok jegyében zajlott le. Veress Pál elhantolása pedig hűen tükrözi - sajnos - egy torzult, zavarodott ideológia és kisebbségi helyzet körülményeit. A két temetés ideje között 250 év telt el. Az első 1733-ban, a konszolidálódott barokk kori Magyarországon, a második 1983-ban, a kemény diktatúra által sem konszolidálható Romániában ment végbe. 1. Ráday Pál temetése - 1733. május 20., Pécel Ez a leírás nem azért borzongató számunkra, mert temetésről szól, hanem azért, mert akaratlanul is, talán az utolsó történelmi pillanatban közvetíti számunkra és a jövő nemzedékek számára a magyar nemzet igen-igen ősi temetési szokásrendjének képeit.

1 Az elhunytat halotti öltözetben kiteszik közszemlére, amíg a koporsó elkészül. Amikor azt meghozzák, belefektetik a halottat és külön szobában ravatalozzák, ahol több hétig is tartják olykor. Ugyanis gyászjelentéseket küldenek szét a rokonokhoz, az ismerősökhöz és a hivatali nemesség előkelőihez, akiknek összegyűltére megfelelő időt kell hagyniuk. Mikor a gyászszertartás ideje elérkezik, a holtat a kastély udvarán ravatalozzák fel, a koporsót fekete posztóval takarják, amit a halott címere díszít. A ravatal lábánál gyászruhás zászlóvivő áll, rúdra függesztett lobogót tart, mely rendszerint fekete és kétágú, azaz fecskefarkú. Bél Mátyás itt közbeveti: „mert ilyenek a magyarok zászlai." A lobogón az elhunyt címere látható. Fejtől két i BÉL M. 1984, 477-478. p. 187