Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

III. SZERTARTÁSOK ÉS TÖRTÉNELMI SZCENÁRIÓK - Szilágyi Márton: Dalidók az 1850-es években

ges gyógyulás, csak átmeneti javulás; ezt azonban a költő szinte azonnal fölhasználta a szavalóestek újraindítására. Az újrakezdés 1861. szeptember 11-re tehető, amikor is Pesten, az Európa szállóban rendezték meg Lisznyai „költői estélyét".

31 Kérdéses, hogy ez az alkalom beletartozott-e még a Vahot irányításával lefolyt sorozatba. A műsorrend áttekintésekor ugyanis feltűnő, hogy - szemben a korábbi rendezvényekkel - Vahot nem szerepelt az előadók között, sőt az előadásról fönnmaradt beszámolók egyike sem említi a nevét, mindenhol következetesen Lisznyai estélyéről emlékeznek meg. Ugyanakkor viszont felbukkan az előadók között Sárosi Gyula és Dalmady Győző, akiknek - jelenlegi tudomásunk szerint - nem volt kapcsolata a korábbi országjáró dalidókörutakkal. Sárosi és Dalmady szereplése azért lényeges, mert ez már koncepcionális változásnak látszik: személyükben két másik költő lépett be a műsorba, s ezzel a korábban Lisznyaitól egyedül betöltött szerepkörbe kerültek új, előadóként egyébként műkedvelőnek számító aktorok. Az est műsorát ezúttal részleteiben is jól ismerjük.

32 Először Kölcsey „Hymnusát" énekelte el Egressy Béni megzenésítésében az egyetemi dalárda több tagja (vezényelt Eltér karnagy), ezután Sárosi szavalata következett. Az előzetesen kiadott program szerint Vörösmarty Eger című kiseposzából mondott volna el egy részletet, az előadáson azonban váratlanul saját költeményét, az Ingeborg, önszületésenapján címen ismert verset mondta el.

33 Majd Hollósy Kornélia énekelt magyar dallamokat, utána pedig Bognár Adél szavalta el Kúthentól A magyar ara című verset. Füredi Mihály népdalokat énekelt, majd Lisznyai következett: saját költeményét, A magyar nóta címűt mondta el. Ezután az est minden bizonnyal legnagyobb szenzációját, a négy, ez alkalomra egyesített cigánybanda (a Bunkó-, Kecskeméti-, Patikárus- és Sárközy-féle együttes) játékát hallgatták meg a nézők, a négy prímás közös vezérlete alatt. Ezután Dalmady Győző szavalta el saját versét (Ott megy! ott megy!), majd egy megzenésített Lisznyai-művet (Vigadj hazám) énekelt el Bognár Vilma. Bognár Adél és Vilma közösen adta elő a Tudom rózsám, hogy szeretsz kezdetű „népdalt". Ismét Lisznyai következett, a Honvédapotheosis című versével. Az est záródarabja a Rákóczi-induló volt a négy cigánybanda közös előadásában. Ez a műsor több lényeges ponton eltért az első, debreceni dalidótól. Lisznyai, Sárosi és Dalmady egyaránt saját versét szavalta el, így nem annyira előadóművészként, hanem inkább költőként kellett megmutatkozniuk - ez pedig előnyösen elfedhette színészi képességeik korlátait. Fontos újítás, hogy immár nők is bekerültek a műsorba, ráadásul tapasztalt előadóművészek (HolErről az eseményről szerencsére viszonylag sokat tudunk. A vonatkozó sajtóhíradások anyagát Bisztray Gyula ismertette: SÁROSI Gy. 1954. A műsort előzetesen ismertették: Hölgyfutár, 1861. szeptember 10. (109. sz.), 870. p.; Trombita, 1861. szeptember 12. Erre a váratlan eseményre kitért Lauka Gusztáv (Hölgyfutár, 1861. szeptember 14., 886. p.) és Sarkady István beszámolója (Trombita, 1861. szeptember 15.) is. 174