Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

III. SZERTARTÁSOK ÉS TÖRTÉNELMI SZCENÁRIÓK - Völgyesi Orsolya: Főispáni beiktatás Békés megyében 1842-ben

sara, hogy „a két testvér hon" egyesítése a nemzeti felemelkedés egyik legfőbb záloga. 45 Károlyinak a beiktatás alkalmával elhangzott szavai szerint a magyar nem­csak megőrizte ősi alkotmányát, de többször is maga kezdeményezte annak al­kotmányos eszközökkel történő korszerűsítését. Ezt a törekvést példázta az 1790-91-es országgyűlés tevékenysége, majd az 1825-27-es és 1830-as diéta: „De a' társasági újjászületés* nagy munkája az ősi alkotmánynak épségben tartása mellett az 1791-ben kitűzött szabályok' nyomán, 1832-36-ban vévé kezdetét."' 46 Károlyi tehát a jelen korszak gyökerét 1791-re, minden bizonnyal az 1791:67 te. által kinevezett rendszeres bizottság tevékenységére vezette vissza, a valódi fordulópontot azonban az operátumokat 1832-36-ban napirendre tűző országgyűlésben látta. A közügyek iránti lelkes érdeklődés időszakában a gróf a körülményekkel szá­mot vető, józan cselekvést és a „szellemi és erkölcsi függetlenséget" megőrző sze­mélyiséget állította példaként a hallgatóság elé. A főispán beszédének végén a „fönnmaradás és kiemelkedés" kettősségében határozta meg a legfontosabb teen­dőket: fönnmaradást a nemzetiség és alkotmány által és kiemelkedést a nemze­tiség és alkotmány erejével. Érdemes megjegyezni, hogy a sajtóban napvilágot látó tudósítások az el­hangzott beszédekből általában nem idéztek. A Jelenkor azonban külön jelentő­séget tulajdonított annak, hogy Zichy Karolina a főispáni beiktatást követő la­komán „a haza boldogságára, a két testvér haza jóllétére mondott köszöntőt" , 47 a Regélő Pesti Divatlap pedig - híven a lap irányvonalához - a grófné szavait érdemesnek tartotta a szó szerinti közlésre. 48 A divatlap beszámolója más szempontból is fi­gyelemre méltó: a tudósító a hangsúlyt nem magára a pompás és fényűző kül­sőségekre helyezte, hanem a nemzeti karakternek az ünnepség eseményeiben megmutatkozó jeleire. 49 Ide tartoztak a beiktatást követő ebéden elhangzott ma­gyar nóták, vagy az esti mulatságon bemutatott táncok: a lakodalmas magyar, amelyben a grófné és más főrangú hölgyek is részt vettek, majd pedig az ekkor újdonságnak számító társastánc, a körmagyar 50 - ez utóbbit még április kö­zepén a Gyulára érkező táncmester, Veszter tanította be. 51 A Pesti Divatlap be­számolója szerint a táncmulatságban részt vevő „középrendíí ifjak" közül - a fő­45 Erről az 1830-as években elindult folyamatról legújabban lásd PAJKOSSYG. 1999,46. p. 46 BÉKÉS MEGYE ÖRÖMÜNNEPE... 1842, 49-50. p. 47 Jelenkor, 1842. június 4. (45. sz.). 48 Az idézetet a következő szavak vezették be: „Háromszorosan széf -pedig ez elköszöntés, először mert a toast már magában véve szép, másodszor, mert egy magyar hölgy ajkairól hang­zik, harmadszor, mert egy olly osztálybeli hölgy monda azt, melly osztály édes honi nyelvünk iránti hanyagságáról nem egyszer rovatott már meg, mellyet tehát mint egy ritka aloe virágot méltó büszkeséggel foglalok e hölgylap csekély bár, de tiszta veretű rámájába." Regélő Pest Di­vatlap, 1842. május 29. (43. sz.), 342. p. 49 „Általában ezen beiktatási ünnep legfőbb dicsőségét, nemzetiségünk bel- és küljegyeinek nagy­szerű feltűnésében helyezem." Regélő Pesti Divatlap, 1842. május 29. (43. sz.), 343. p. 50 Vö. KAPOSI E. 1991,107. p. 51 Vö. Szakái Lajos tudósításával: Regélő Pesti Divatlap, 1842. május 5. (36. sz.), 286-287. p. 164

Next

/
Oldalképek
Tartalom