Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth Zoltán: A történész szerepe, állása és a módszer Buckle Henrik Tamás „civilizációtörténetében”

fizikai kísérlet közben szerzett tüdőgyulladásban halt meg. Előadói stílusa a reformátori hit és szenvedély. Az értelmiségi elitizmusnak is az egyik első képviselője, aki „csak a legjobbakat" hívja a nagy munkába, a „Regnum Hominis", a mindenkit megillető igazság és a jólét honának megteremtésére. E szerep árnyékos oldala az udvaronci gerinctelenség, „morális relativitás", ami majd a 19-20. század fordulóján oly nagy érdeklődést vált ki; a közerkölcs fölött álló nagy szellem csodálata, illetve Machiavellihez hasonló elítélése. Bacon tudományos elveiben a rendszeres és körültekintő tapasztalati megfigyelés, a kísérlet, az empirizmus egyik legelső, de mindenképp a legkifejezettebb képviselője, „demonstratio longe optima est experientia"; a részrehajlás nélküli általánosítás, az indukció alkalmazásának képviselője az ő korában még mérvadó skolasztikus szillogisztikus tudománylogikai módszerrel szemben, amely a tétel bizonyításában megmaradt a logikailag helyes következtetéseknél, függetlenül attól, hogy ez az okoskodás tapasztalatilag értelmes vagy sem. A felvilágosodás hasznossági elvének is első képviselője, akárcsak a tudomány és a világ haladása optimista hitének. „Baco-kultusz" élt még, és a pozitivizmus népszerűségének 19. század végi hanyatlása idején még megjelennek az első igényesebb monográfiák (mint Kuno Fischernek Bacon tapasztalati filozófiájáról 1873-ban, éppen Lipcsében; Remusat-é Párizsban, 1877-ben; Spedding Bacon életéről és koráról szóló, máig használatos kétkötetes munkája Londonban, 1878-ban) és nagyobb mű vernek fordításai Európa-szerte az 1880-as, 90-es években. A Novum Organum magyarul Balog Ármin fordításában 1885-ben jelent meg, amikor nálunk még delelőjén állt a pozitivizmus társasági divatja (Eötvös József természetesen latinul olvasta és idézte A XIX. század uralkodó eszméiben). „... and there can be no history without the natural scieces."

u Vitatható lehet mégis, hogy Buckle civilizációtörténete valóban társadalomtörténet volt-e vagy pozitivista szellemű, a szociológia felé hajló művelődéstörténet, ahová korábban sorolták - sőt esetleg az angol, whig liberalizmus történelmi köntösbe öltöztetett ideológiai kézikönyve. Pregnáns, régi vágású angol középosztályi liberalizmusa magyarázhatja a határozottan baloldali szemléletű 20. századi társadalomtörténeti historiográfiából való kiszorulását. Egyedül történeti témája és történész hitvallása sem kéne, hogy történésszé avassa Henry Thomas Buckle-t a történetiség (historizmus) századában, amikor a filozófia és szociológia is történeti fogalmi képek és jelképek világában élt, és történeti példatárat használt. „Minden idők legnagyobb történeti műve"

15 esetében - mint egy minősítőbizottsági véleménybe - érdemes a munka fizikai és tematikai arányosságaiba is beletekmteni. Megjegyzem, hogy e jelzőkkel nem Buckle-t akarom lejáratni, akit ellenfelei éppen mítoszába kapaszkodva akartak nevetségessé tenni. A fenti méltatás nemcsak az áru, a könyv kelendőségét szolgáló túlzás, amely a század tömegtermelésében a megváltó remekművekre való kiéhezettségre apellál, hanem Buckle - a régi humanista, baconi nyomdokokon - maga is minden idők 14 BUCKLE, H. Th. (1857) 1861,

1. kötet, 1. p. 15 BUCKLE, H. Th. 1867,1. p. 14