Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth Zoltán: A történész szerepe, állása és a módszer Buckle Henrik Tamás „civilizációtörténetében”
legnagyobb könyvét szerette volna megírni. Bármekkora tömegű előmunkálatok is maradtak hátra londoni házában -vagy pontosabban könyvraktárában -, az elkészült részek, azok tartakna, a jóformán csak a bevezető tanulságok kedvéért kutatott Skóciára szentelt négy év világossá tehették szerzőjük előtt, hogy ebben a fanatikus munkatempóban is megvalósíthatatlan feladatra vállalkozott. Buckle civilizációtörténetében azt tette, amit annyi történész szívesen megtett volna pályája során: egyszer elejétől végéig átgondolni a szakma (19. századi szélességű) körét, értelmétől, valóságától és valótlanságától kezdve a sorsunk alakulásában való „hasznáig és káráig". Érdemes tehát egyszer áttekinteni a vállalkozás csontvázát, külső szerkezetét. A nyolcadrét ívekre nyomtatott mű - „töredék" - mintegy 1400 oldalából a bevezető első hat, szorosabban vett módszertani fejezet az egész mű terjedelmének valamivel több mint egyötödét tölti ki, háromszáz oldalon. A világtörténeti példatárral készült általános részen belül van egy rövidebb, 38 oldalas, sűrűbb fejezet, amely a „végső" kérdésekkel foglakozik és Buckle filozófiai-világnézeti rugóit is fölfedi. (Object of present work; Human actions, if not the result of fixed laws, must be due to chance or to supernatural interference; Probable origin of free-will and predestination; Theological basis of predestination, and metaphisical basis of freewill etc.) Különös jelentősége van egy külön „A" jegyzetben található, Kant Metaphysik der Sitten-jéből vett hosszú idézetnek, a szabadság fogalmával kapcsolatban. Az elméleti és módszertani részek azonban nem különülnek el itt vagy az első, általánosabb 300 oldalon, hanem az egész két kötetben megjelennek. Buckle-t ezért vádolták is, hogy az egész civilizációtörténet saját teóriájának a történeti illusztrációja 16 - ami az általánosítástól félő historista jellegzetes kifogása, de Buckle éppen a kifogásoltat tűzte ki írása céljául. Ezt követi a bevezető, a „jó példa": Anglia 17-18. századi intellektuális fejlődését mutatta be Buckle kb. 160 oldalon - kitekintésekben itt is, mint mindenhol a középkortól „napjainkig" (!). Az eredeti, 1857-ben megjelent első kötet fennmaradó felét a VIII-XIV. francia történeti fejezetek töltik ki (mintegy négyszáz oldalon). Az elsőt négy évvel halála előtt, 1861-ben követő második kötetet Buckle Spanyolországnak szentelte -150 oldal erejéig - és az itt fennmaradó rész (450 oldal) Skóciát taglalja. E vázból elég világosan kiderül, hogy nem a világ másik fele hiányzik a második kötet után, vagy az válik kérdésessé, hogy vajon mi újat tud a szerző mondani Angüa részletesebb leírásánál, hanem az első kötet hittel teli koncepcióját ásta alá kutatásaival Buckle, amihez az idő is segített. Érdekes itt eredetiben olvasni az angol középosztály monumentálisan historizált etnocentrizmusát és történelmi hiedelmeit, amelyek a 20. században modern, „szociológiai" közhelyeknek számítottak, ma már tankönyvekben olvashatók. A szabad birtokosok, a „yeomenek" és az örökbérlők, a „copyholderek!' társadalmi megegyezésen alapuló, a 17. századi Angliában kialakult rendszerével szemben Franciaországban nincsenek jogbiztosítékok. „A társadalom tényleg csak nemesekre és nem nemesekre oszolván, a középosztályok képző16 DONATH, W. 1897, 7. p. 15
